Én, mint a The Beatles zenekar nagy rajongója, baromira vártam a filmet, az pedig egy hatalmas extra, hogy a másik kedvencem, Ed Sheeren is szerepet vállalt benne.
Richard Curtis (Igazából szerelem) és Danny Boyle (Gettómilliomos) nagyon kitett magáért, hatalmas ötlet és nagyszerű megvalósítással hozták létre ezt a remek kis filmet.
Egy cuki, de nem túl tehetséges zenész fiú egy balesete és egy globális 12 másodperces áramszünet után valamilyen csoda folytán az egyetlen ember lesz a földön, aki emlékszik a The Beatles zenekarra. Kitaláljátok mi történik ez után? Persze, nyilván ezt meglovagolja, hiszen te is ezt tennéd a helyében. A főszereplőnk Jack Malik (Himesh Patel) nagyon természetes karakter, totál hiteles, humoros, de búskomor, mellesleg egy igazi balfácán. Éveken át mellette volt legjobb barátja, Ellie (Lily James), aki a menedzsere is egyben, de sosem tűnt fel neki, hogy a lány nem csak a zenéjét szereti.
Ez a film többek közt arról mesél, mekkora banda volt a The Beatles, hogy ne feledjük őket. Talán ez lehet egy afféle hagyaték nekünk és az utódainknak, hogy még tovább fentmaradjon a zenekar hírneve.
Emellett a két főhős történetét meséli el, akik együtt nőttek fel, és elválaszthatatlan jó barátok, de barátságuk új irányt vesz a rendkívül esemény hatására. Barátságról, szerelemről, a családról, a sikerről és a zenéről szól, amely mindenkit összehoz. Azt boncolgatja, mit jelent igazából sikeresnek és boldognak lenni.
A sztorira visszatérve pedig, a hazug embert hamarabb utólérik, mint a sánta kutyát, tartja a mondás, hát itt is valami hasonló történik. Jó, ez azért így nem teljesen igaz, de a film végefelé megszólal Jack lelkiismerete, a poént viszont nem lövöm le.
Nézd meg, éld át, énekeld Jackkel a világ talán legjobb dalait!
