Ujj Mészáros Károly a Liza, a rókatündérrel bizonyította, hogy nagyon ért a hangulatteremtéshez és úgy látszik ez műfajtól függetlenül jól megy neki. Új filmje, az X – A rendszerből törölve ezúttal ugyanis egy nagyon komor, sötét történet egy nem is annyira alternatív, bűnös Budapestről. A skandináv krimik hangulatát és fordulatait is megidéző alkotás önhibáján kívül nem ígérkezik akkora közönségkedvencnek, mint a rendező előző munkája, de thriller-rajongó szemmel igencsak elismerésre méltó lett az összkép.
A történet középpontjában a budapesti rendőrkapitányság nyomozója, Éva (Balsai Móni) áll, aki annak ellenére, hogy komoly szorongásokkal van tele, zseniális módon veszi észre az egyes bűnesetek közti összefüggéseket ott, ahol senki más nem lát rajta kívül semmi gyanúsat. Csakhogy Éva hiába kiemelkedő a szakmájában, saját félelmei és múltja megakadályozzák abban, hogy a munkáját megfelelő minőségben el tudja látni. Amikor viszont vidékről társat kap maga mellé Péter (Schmied Zoltán) személyében, akkor ha lassan is, de végre kezd visszatérni régi önmaga és együtt eredhetnek a titokzatos és egyre szövevényesebb gyilkossági ügyek nyomába, melyek szálai látszólag nem csak összeérnek, de talán túl mélyre is nyúlnak a sötétségben.
Az X – rendszerből törölve egy rakat műfaji klisét mond fel, de szerencsére nem úgy, hogy az a minőség rovására menjen. Még azzal együtt sem, hogy az állandóan ordibáló rendőrfőnök 2018-ban már igencsak idejét múltnak tűnik, vagy hogy a főszereplő ezúttal is páratlan szimatú nyomozó, de a magánélete emellett nyilván nem működik úgy, ahogy kéne. Utóbbi példa egyébként a skandináv krimik egyik alapvetése. Aki látta mondjuk A Híd sorozatot, vagy olvasott skandináv bűnügyi regényeket, azt biztosan nem fogja meglepetésként érni Balsai Móni karaktere. Ettől függetlenül nagyon jól játsza el a sérült, magánéletében és szakmájában is alig megbecsült nőt, aki láttán rögtön gondolhatnánk, hogy a sok szenvedés után úgy is igazságot szolgáltat neki az élet. De Ujj Mészáros Károly szerencsére nem egy kiszámítható történettel állt elő. Ebben a komor sztoriban senki nincs biztonságban és senkiről sem tudhatjuk biztosan, hogy mi bújik meg az álarc mögött valójában.
Óriási piros pont jár a színészgárdáért, akik közt ott van Kulka János is. Fantasztikus őt újra szerepben látni, ahogy például az Aranyéletből ismert Olasz Renátó is kellemes meglepetése a filmnek. De egyébként tényleg mindegyik szereplőt csak dícséret illet, ami itthon azért még mindig nagy szó. És ha már szóba jött az Aranyélet, aminek harmadik, befejező évadát éppen csak kipipálhattuk, érdemes egy kicsit összevetni jelen cikk tárgyával. Minőségében mindkét produkció kiemelkedő, de amíg ott a valós politikai és társadalmi kritikákat is igen húsbamaróan tárták a szemünk elé, addig az X – A rendszerből törölve inkább csak felszinesen kapirgálja ezeket a dolgokat. Ha valami miatt el lehet marasztanlni a filmet, akkor talán ez a része sikerült meglehetősen kidolgozatlanra és erőltetettre az alkotógárda részéről. Amennyiben viszont csak a bűnügyre fókuszálunk, úgy nem érhet csalódás, mégha a befejezéstől nem is pont azt kapjuk, amit titkon remélnénk.
Fordulatos és csak néha kiszámítható nyomozása miatt abszolút élvezetes filmet kaptunk, mely hangulatában és mélységében is a műfaj legjobbjait idézi, mégha nem is feltétlenül tud túl sok újdonsággal szolgálni a gyakorlott krimirajongók számára.
