[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Bruce Willis koffeinmentes kávéra cseréli a piát és még a véres atlétáját is simán ledobja, hogy kikészítse Venice Beach maffiózóit, akik lenyúlták a kiskutyáját.
Keanu Reeves után szabadon most Willis harcol a maffiával ölebe becsületéért, ugyanis a legkedvesebb akcióhősünk által alakított magánnyomozó, Steve Ford durván bepöccen, amikor egy alvilági banda ellopja a kutyáját, Buddyt. Ford, hogy mihamarabb visszaszerezze a cuki kis bolhabuszt, üzletet köt a banda fejével, a drogdíler Spiderrel (Jason Momoa), akitől éppen lenyúltak egy nagyobb szállítmányt. Ford vagy megtalálja a cuccot, vagy búcsút mondhat a kutyának. Nyomozónk tehát beleveti magát az ügybe, de természetesen cseppet sincs könnyű dolga. Párhuzamosan futó ügyei folyton bekavarnak, ráadásul még válófélben lévő haverja (John Goodman) lelkét is ápolnia kell, hogy a nála dolgozó béna gyakornok srácról (Thomas Middleditch) már ne is beszéljünk, aki abból űz sportot, hogy megkeserítse az életét. A kötelező vert helyzet tehát szépen előállt, Willis pedig hozza a tőle várható szintet. Mi kell még egy hamisítatlan nyári akció-vígjátékhoz?
Robb és Mark Cullen a Két kopper felemás sikere után egy kicsit belehúzott és egy sokkal jobb komédiát hozott össze, ugyanis a Volt egyszer egy Venice inkább vígjáték, mint akciófilm.
Willis persze zsigerből hozza a gondokkal terhelt nyomozó figuráját és még az a hunyorító félmosoly sem ment ki a divatból, ami a veterán akcióhős védjegye. A szájából egyedül csak a bagó hiányzik, meg persze az elengedhetetlen kérdés és rendben is volnánk. (Amúgy a film egyik legnagyobb poén forrása, hogy a természetesen drog és piafüggő Fordot már absztinens állapotában ismerjük meg.)
Cullenék tehát értik a csíziót. A karaktereik szerethetők és viccesek, főleg a kardot nyelt, szerelmi bánattól búsuló John Goodman brillíroz, de Thomas Middleditch is ott van a szeren, az ügyeletes idióta szerepében. Jason Momoa is remekül hozza a szokatlanul barátságos díleret. Egy kicsit mindenki önmaga és főleg előző szerepei paródiáját játssza, ettől lesz a film igazán szerethető.
Az akció kedvelői talán kicsit unatkozni fognak, mert író-rendezőink eléggé spóroltak a puskaporral. Ha valaki azt várná, hogy Willis szokásához híven felégeti a díszletet és tárakat ürít ellenfelei fejébe az csalatkozni fog. Kicsit öreguras a tempó ilyen szempontból, de maximális kárpótlást nyújtanak majd a remek poénok és a hamisítatlan nyári hangulat.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
