[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Sokszor bebizonyosodott már az a közhelyesnek tűnő a tétel, hogy a legnagyobb nevettetők, belül nagyon is szomorú emberek. Ezt a tételt ékesen bizonyítja, A.A. Milne életrajzi filmje, amiből kiderül, hogy bár sok-sok generáció gyermekei arcára csalt mosolyt, és teszi ezt a mai napig, a saját csemetéjét valahogy mégis elhanyagolta a siker felé vezető úton.
Túlzás nélkül lehet állítani, hogy Micimackót és a százholdas pagony lakóit szinte mindenki ismeri. Ezt a varázslatos világot azonban egy olyan ember alkotta, aki belül nagyon is küzdött a démonaival, hiszen részt vett az első világháborúban, és nagyon sok szörnyűséget látott. Vidéken kezdett új életet, ahol fia kedvenc játékaival és az őket körülvevő gyönyörű erdőséggel alkotott egy megkapó regénysorozatot. Eközben azonban szem elől tévesztette regényei egyik főszereplőjét, a saját gyermekét.
Egy nagyon megkapó és szép történet kapunk Simon Curtis rendezésében. Sokszor nehéz együtt érezni a poszttraumatikus stresszben szenvedő íróval, hiszen ő mégis csak hazatért a háborúból, és igen jó körülmények között folytatódhatott az élete. Azonban az átélt borzalmakat néhány fényűző parti, és a pezsgő társadalmi élet nem fogja feledtetni. Mégis nehéz azonosulni egy apával, aki ellöki magától a gyerekét, és hagyja, hogy helyette és az anyja mellett egy dadus vegye át a szülői szerepkört. A film legnagyobb erénye, hogy a tényeket figyelembe véve, nem akart ítélkezni Milne (Domhnall Gleeson) és felesége Daphne (Margot Robbie) felett. Bár az nyilvánvaló, hogy messze nem volt olyan csodás élete Christopher Robinnak (vagyis Róbert Gidának), mint ahogy a könyvekből sokan gondolták, de mégis sikerült egy sokatmondó, elgondolkodtató és szívet melengető alkotást létrehozni az alkotóknak.
Margot Robbie ismét bizonyítja, hogy sokkal több rejlik benne, mint az üres fejű szőke szépség. Karatere nem túl szerethető a fiát elhanyagoló anya képében, mégis összességében nem tud haragudni rá az ember. Immáron sokadszorra derül ki róla, hogy sokkal több van benne, mint a nem túl jól sikerül Öngyilkos osztag Harley Quinn szerepe. Domhnall Gleeson pedig nagyszerűen alakítja a megkeseredett írót, aki minden zajra összerezzen, mert nem tudja feledni a háború borzalmait. A nyolc éves Cristopher Robint alakító Will Tinson pedig annyira bájos, hogy sokszor feledteti a történet keserédes fordulatait.
Egy nagyon szép és kerek történet láthat az, aki erre a filmre vált jegyet. Nem pont ezt gondolná az ember, minden idők egyik legsikeresebb mesevilágának megalkotójáról, de mégis jó néha belesni a kulisszák mögé.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
