[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Óriási volt az érdeklődés, mikor felröppent a hír, hogy Ridley Scott vászonra viszi J. Paul Getty, amerikai olajmilliárdos és elrabolt unokája, III. John Paul Getty történet. A sorozatos hollywoodi botrányoknak köszönhetően pedig folyamatos figyelem övezte a film készítésének minden mozzanatát.
Kevin Spacey zaklatási ügyei miatt a rendező úgy döntött, hogy kivágja Spaceyt és Christopher Plummerrel forgatja újra a jeleneteit. A néhány napos plusz munkáért Mark Wahlberg milliós gázsijához képest Michelle Williams csupán 1000 dollárt kapott. Mindezt később azzal magyarázták, hogy Williams szerződésében eredetileg is meghatározták a plusz forgatási napokra járó díjat, míg Wahlberg szerződéséből ez hiányzott, így a színész remek alkupozícióban volt. Wahlberg nem tette zsebre az extra gázsit, hanem teljes egészében felajánlotta a Time’s Up alapítványnak, ami a bántalmazott nők megsegítésére és jogi védelmére jött létre. Nagy kérdés, hogy ilyen kalamajkával a háta mögött sikerült-e a világ egyik legjobb rendezőjének ismét tökéleteset alkotnia.
Az olajmágnás, J. Paul Getty (Christopher Plummer) többször házasodott, több gyereke és 14 unokája van. A család azonban számára csak teher, nem kíván foglalkozni velük. Mindene a pénz, egyetlen életcélja, hogy még több pénz csináljon. Saját bevallása szerint csak a tárgyakhoz, műkincsekhez, művészeti alkotásokhoz tud kötődni igazán. Nem a megélhetéshez, és nem is a luxus miatt kell neki a pénz, pusztán csak kedvtelésből.
Az egyik unokáját, III. John Paul Gettyt, akit a legjobban szeretett mind közül, Rómában elrabolják és 17 millió dollár váltságdíjat követelnek érte. A fiú anyja, Gail (Michelle Williams) hiába kéri a fösvény nagypapa segítségét, a milliárdos egyetlen petákot sem hajlandó fizetni unokája életéért. Pusztán annyi segítséget nyújt, hogy megbízza az egykori CIA ügynököt, Fletcher Chaset (Mark Wahlberg), hogy segítsen kideríteni, kik az emberrablók és hozza vissza a fiút. Fletcher és a rendőrség először arra gyanakodnak, hogy a fiú és anyja együtt eszelték ki az elrablást azért, hogy egy kis pénzt szerezzenek a papától. 3 hónap múlva azonban az emberrablók elküldik Gailnek a fia levágott fülét, hogy bizonyítsák, bármire képesek a pénzért. Az anya mindent megtesz, hogy fia nyomára bukkanjon és megmentse őt.
Sajnos kettős érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Hazugság lenne azt állítani, hogy kizárólag a botrányok miatt fogunk emlékezni rá, de Ridley Scott tud ennél jobbat is.
Christopher Plummer alakítása hibátlan, amiért Oscar díjra jelölték. Michelle Williams szintén vérprofin hozza a magányos, de iszonyatosan erős nőt, aki a pénz és férfiak uralta világban kénytelen egyedül boldogulni egy olyan helyzetben, amiben minden anya összeroppanna. Valamiért azonban mégsem tudunk közel kerülni a karakterekhez, sőt a Mark Wahlberg által megformált Fletcher Chase szürke és néhol már unalmas is. Az egyik emberrablót, Cinquantat alakító francia színészt, Romain Durist viszont meg kell dicsérni. Segíteni próbál az ifjabb Gettynek, megkedveli őt, esetlenségével pedig egy kis humort csempészett a filmbe.
A fényképezés remek, csodálatos képeket, színeket, jelmezeket, helyszíneket látunk. Ridley Scott nem hazudtolta meg önmagát, testközelből láthatunk egy füllevágást és egy szénné égett holttestet. Plummer 9 napig forgatta Kevin Spacey jeleneteit. Rá nem lehet panasz, ám az utómunkában többször észrevehetők a változtatások. A történet izgalmas, de sokat hozzátesz a tény, hogy valós eseményekről van szó. A 132 perces játékidő túlzás, ha 20 perccel rövidebb lenne, talán egy kicsit feszesebb sztorit kapnánk.
A világ összes pénze egy korrektül összerakott emberrablós krimi, ami bemutatja, hogy a férfiak uralta világban hogyan kell egy nőnek egyedül érvényesülnie. Kár, hogy a karakterek nem kerülnek közelebb a szívünkhöz, hogy valóban őszinte aggodalommal és félelemmel izgulhassuk végig az ifjabb J. Paul Getty kiszabadulását.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
