Warning: A non-numeric value encountered in /home/rhsmhi/wwwroot/rated.hu/wp-content/themes/valenti/library/core.php on line 1444

Warning: A non-numeric value encountered in /home/rhsmhi/wwwroot/rated.hu/wp-content/themes/valenti/library/core.php on line 1444

[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Az Utazás apánkkal egy élvezetes, keserédes múltidézés. Road movie, történelmi látlelet és megható családi történet egyben, az európai kommunizmus még jócskán zivataros idejéből.

Az én generációmnak már nem sok konkrét emléke akad a rendszerváltás előtti idők lényegi hangulatáról. Nekem leginkább csak annyi, hogy állunk a családommal az Úttörővasútnál, én meg teli torokból üvöltöm a kitűzött zászlók láttán: Piros, fehér, zöld! Ez a magyar föld! Anyám villámgyorsan befogja a számat, én értetlenül pislogok, aztán diszkréten, ámde annál feszesebb tempóban távozunk a helyszínről. Persze régebbi, legendásabb családi sztorik nálunk is akadnak bőven a világháború és a forradalom idejéből.

Ilyen legendás családi történetből született Anca Miruna Lazarescu filmje is, mely nagyapja, édesapja és nagybátyja talán legnagyobb kalandját meséli el.

Mihai (Alexandru Margineanu) és Emil (Răzvan Enciu) hiába testvérek egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Mihai, aki orvosként dolgozik nemcsak az idősebb, de a megfontoltabb is kettőjük közül. Míg a középiskolás Emil rendszerellenes csínyeket követ el és vadul politizál, addig bátyja mindent elkövet, hogy megvédje a lázongó ifjút. Még súgni is hajlandó az elvtársaknak. Egy közös célja azért mégis van a két fiúnak, az NDK-ba akarják juttatni beteg édesapjukat, akinek életmentő műtértre van szüksége. A gondosan megtervezett utazás Emil egy újabb stiklije miatt égetően sürgőssé válik, így tulajdonképpen menekülniük kell Romániából. Ahogy az indulásnál, az úton sem alakul minden a legjobban. A család nem jut el a német határig, mert szemben találják magukat a Csehszlovákiát éppen megszállni készülő tankokkal és keletnémet fogolytáborba kerülnek. Itt találkozik Mihai a müncheni egyetemista lánnyal Ullival, aki egy új világ ígéretét hozza el számukra. Már csak az a kérdés, hogy ez az új világ befogadja-e őket?

A film egy kifejezetten szórakoztató, a komoly téma ellenére is legtöbbször könnyed hangulatú közönségfilm. Már az első pár percben látszik, hogy Lazarescu nagyon sok munkát fektetett a megvalósításba. Jó ütemben, szép ívben bontja ki a történetet, a forgatókönyvbe szinte lehetetlen belekötni. A rendezőnő hanyagolja a különleges szemléletű román újhullám technikáit és inkább megmarad a hagyományos módszereknél. A humora príma, karakterei szépen árnyaltak. Élvezetes, ahogyan a szemünk előtt feltárul a múltjuk és a jelenük, ami fogva tarja őket.

A film legélvezetesebb és egyben legviccesebb eleme a kelet és nyugat közti különbségek részletes ábrázolása. Itt aztán akadnak jócskán számunkra is ismerős poénok. Egyszerre csóváljuk megadóan a fejünket és fogjuk az oldalunkat is az őszinte, önkritikát sem nélkülöző nevetéstől.

A befejezés kesernyés és elég depresszív hangulatú, de milyen is lehetne egy történet, ami a Ceauşescu-éra kezdetén ér véget.

A színészi játék kiváló, különösen Ovidiu Schumacher alakít nagyon, a súlyos betegségben szenvedő, acélos jellemű apa szerepében. De a fiúkat játszó Alexandru Margineanu és Răzvan Enciu sem maradnak el mögötte.

Kár volna kihagyni ezt a filmet, már csak azért is, mert így legalább eszünkbe jutnak saját családunk legendás, hihetetlen történetei. Ezekre a történetekre pedig folyamatosan emlékezni kell.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Utazás apánkkal (kritika)
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (0 Szavazások)
0.0