[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A Tomb Raider videojáték-sorozat rajongóinak valahogy sosincs szerencséje a megfilmesítésekkel. Ott volt ugyebár a boldog emlékezetű 2001-es feldolgozás Angelina Jolie főszereplésével, ami mind a kritikusok, mind a játék őrültek rosszallását kiváltotta, hogy a második részről már ne is beszéljünk, ami egyenértékű volt a totális katasztrófával. Az új feldolgozás rendezője, Roar Uthaug most nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megtöri ezt az átkot és újraértelmezi Lara Croft történetét, de a szexis régésznőt úgy látszik, nem lehet megmenteni.

A film Lara Croft (Alicia Vikander) első igazi kalandját és eredettörténetét hivatott elmesélni és tulajdonképpen igazán izgalmasan indul. Lara még nem vette át eltűnt apja helyét a Croft cégbirodalom élén, hiszen ha megtenné ezt el kéne ismernie, hogy az apja halott. A lány így egzisztencia híján bringás futárkodásból kényszerül eltartania magát, egészen addig, míg egy nap váratlan nyomra bukkan apja állítólagos halálával kapcsolatban. Ettől kezdve nem érdekli más, csak az, hogy megoldja az apja eltűnését övező rejtélyt.

Roar Uthaug kifejezetten lazán és pörgősen indítja el a történetet, a szuper kis bringás üldözések tényleg izgalmasak és szórakoztatóak, az Alicia Vikander által hozott Lara Croft pedig ekkor még éppen elég belevaló és tüzes ahhoz, hogy ígéretesnek könyveljük el a szemünk előtt kibontakozó sztorit.

Aztán a film második harmadában sajnos jön a feketeleves, mert Uthaug nem tudja úgy összehozni a Croft örökösnő eredettörténetét és első kalandjának részleteit, hogy az érdekfeszítő és lebilincselő legyen. Feleslegesen foglalkozik annyit Lara érzelmi életével, mert ez maximálisan elpuhítja a karaktert. Alicia Vikander így csak egy megszeppent kislánynak tűnik, aki egyáltalán nem irányítja a körülötte történő dolgokat, hanem csak sodródik egy férfiak által uralt világban. Az persze tény, hogy a karakternek valahogy ki kell érdemelnie, hogy magára vehesse a rettenthetetlen jelzőt, így a fejlődéshez el kell indulnia valahonnan, de Uthaug nem ruházza fel kellő lelki munícióval ehhez. Vikander így képtelen elhitetni magáról, hogy karizmatikus. Nem feltétlenül a játékával van probléma, mert ő igazából tényleg mindent megtesz, hogy hozza a figurát, de hiányzik a szeméből az a vakmerő és kalandvágyó tekintet, amit Angelina Jolie simán hozott.

Ez mondjuk csak egy elhanyagolható színészvezetési probléma lenne, ha a sztori hozná a minimális akciófilmes színvonalat és lenne benne némi izgalom, vagy esetleg egy jó kis csavar, de helyette sajnos csak valami döglöttet és erőtlent kapunk.

Az elengedhetetlen misztikum teljesen hiányzik. A rejtély, amit Larának meg kell fejteni egy vicc, ennél még egy kétéves is különbet talál ki, ha egy kicsit elragadja a gyermeki fantáziája. A lány apjával kapcsolatos probléma feloldása is kifejezetten béna és totálisan kiszámítható. Igazából az egész forgatókönyv olyan, mintha az elő szalvétára skiccelt változatot forgatták volna le, ami kiindulópontnak ugyan jó, de ezen még nagyon sokat kellett volna dolgozni még ahhoz is, hogy megközelítse a 2001-es változat színvonalát. Talán majd a folytatásban végre kihoznak valamit ebből a remek alapanyagból.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Tomb Raider (kritika)
Igazából az egész forgatókönyv olyan, mintha az elő szalvétára skiccelt változatot forgatták volna le, ami kiindulópontnak ugyan jó, de ezen még nagyon sokat kellett volna dolgozni még ahhoz is, hogy megközelítse a 2001-es változat színvonalát.
5Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
5.4