A Till We Drop már egy ideje csigázta az érdeklődőket, mire végre megjelent a ‘The Summer Triangle’ címre keresztelt bemutatkozó lemez. Elég ritkának mondható, hogy egy hazai banda úgy tegyen szert nagy népszerűségre, hogy mindössze néhány dalt és egy klipet oszt meg a közönségével, viszont a TWD tudja milyen összetevők szükségesek a siker eléréséhez, vagy legalábbis ügyesen eltanulták azokat az általuk játszott műfaj legnagyobbjától/kitalálójától, vagyis az A Day To Remembertől. A hasonlóságokat kár is lenne tagadni, de szerencsére a ‘The Summer Triangle’ van annyira szórakoztató anyag, hogy a deja vu érzése ne akadályozza meg a lemez gyors megkedvelését…

Pete személyében egy remek frontemberrel rendelkezik a csapat, így a tavaly debütálásként nyilvánosság elé tárt ‘Twenty Two’-nál az ember hirtelen nem is merte elhinni, hogy magyar zenekar szerzeményét hallja. Aztán nem sokkal később – a Monster Energy hathatós támogatása mellett – egy klipet is forgatott a csapat a ‘Be Kind, Please Rewind!’ című szerzeményhez, mely után már csak idő kérdése volt, hogy mikor készül el egy teljes lemeznyi dalcsokor. Nos, nem mondhatni, hogy a srácok elsiették volna a dolgot, hiszen a tíz tételt tartalmazó debütalbum végül csak most novemberben látott napvilágot. Ám ha azt nézzük, hogy a minőségileg mennyire egyben van a cucc, akkor nem is baj, hogy ennyit ült/finomított rajta a zenekar legénysége.

Ahogy a bevezetőben is fogalmaztam, tagadhatatlan az A Day To Remember hatása, de az általuk népszerűvé vált pop-mosh stílusnál itt jóval erősebb a pop-punk érvényesülése. Javában laza, nyarat idéző “party slágerek” követik egymást a korongon, melyek meglehetősen fogós refrénekkel, ütős breakdownokkal és kellemesnek mondható effektekkel könnyen emészthetőek mindenki számára. A legemlékezetesebbre talán a ‘Tranzit’, ‘A Sticky Situation’, ‘Introducing J. Pussy’ trió sikerült, legalábbis az iPodom szerint ez a három dal kb. annyiszor pörgött le, mint az összes többi együttvéve. De emellett egyre jobban megkedvelem a többi tételt is, szóval túlzás nélkül mondhatom, hogy lassan kedvenc státuszba kerül nálam a Till We Drop. Persze nem bánnám, ha a jövőben sikerülne még tovább tökéletesíteni azt, ami most ‘szimplán’ jóra sikeredett, szóval fogalmazzunk úgy: az eddig mutatottak és a kijelölt irány biztató, de ne ez legyen a csúcspont.

Azt gondolom, hogy a ‘The Summer Triangle’ bátran vállalható nemzetközi szinten is, a Bridge To Solace fájdalmas eltűnése óta pedig először érezhetjük úgy, hogy valami végre megmozdult a magyar underground színtéren, ideértve természetesen a The Southern Oracle vagy a The Sharon Tate produkcióját is.

Ha szeretnéd Te is magadénak tudni a fent ecsetelt kiadványt vagy egy Drunkenstein European Invasion 2011 pólót, melyet az Ascension 46 ajánlott fel nekünk játékra, akkor nincs más dolgod, mint lentebb nyomni egy ‘Tetszik’ gombot a cikkre és a Facebook oldalunkon megírni nekünk, hogy melyik két dalra forgatott klipet ezidáig a Till We Drop. A nyertesek nevét kedden 16 órakor tesszük közzé szintén a Facebookon. Sok sikert!