[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Taika Waititi spéci humora végre felturbózta Thor unalmas figuráját! Bár az új-zélandi rendező nem értelmezi teljesen újra a Marvel Univerzumát, de a friss vér pont elég arra, hogy jelenleg még ne unjunk bele a végtelenített sorozatba.
A független filmes Taika Waititi még anno a Hétköznapi vámpírokkal keltette fel az érdeklődésünket, aztán eltűnt egy kis időre, hogy megcsinálja a tavalyi év egyik legjobban sikerült vígjátékát a Vademberek hajszáját. A zsivány kis árva fiú, Ricky sztorijáért a végletekig rajongott a szakma, éppen ezért nem volt túl nagy meglepetés, hogy a rendezőt behúzta Hollywood és a Vaiana forgatókönyvírói munkálatai után (ami mellesleg szintén prímán sikerült) rábízták a Thor harmadik részének rendezését.
A Marvel nem is dönthetett volna jobban, mert az egy dolog, hogy csuklóból körözik le a DC próbálkozásait, de azt ők is érzik, hogy valahogy ideje lenne megújulniuk mielőtt pár éven belül a teljes érdektelenségbe fulladna a széria. Hiába imádtuk például Dr. Strange arrogáns figuráját, még Benedict Cumberbatch sem volt képes gátat szabni a kezdődő agóniának.
Nem úgy Waititi, aki most képes volt felrázni a Marvel hősöket, köztük természetesen Thort, aki számomra mindig is egy unalmas figura volt. A vele kapcsolatos legszórakoztatóbb élményem, amikor a The Big Bang Theory lányai vitatkoznak a pörölye erejéről, pedig becsülettel végig néztem az összes Marvel filmet, amiben szerepel, de valahogy nem tudott érdekelni ez az egész Asgard mizéria, meg a családi balhék. Waititi humora azonban nagyon is szórakoztatóvá teszi a családi drámát.
A sztori szokás szerint nem olyan bonyolult és értelemszerűen ott folytatódik, ahol a Dr. Strange végén félbe maradt: Thor (Chris Hemsworth) és Loki (Tom Hiddleston) szokás szerint nyúzzák egymást, amikor kiderül, hogy van egy nővérük, aki mellesleg a halál istennője. Hela (Cate Blanchett) naná, hogy Asgard uralkodója akar lenni és száműzi testvéreit galaxisuk legtávolabbi pontjára, ahol egy elképesztően fura bolygó ura, a Nagymester (Jeff Goldblum) foglyul ejti és gladiátornak használja őket. Illetve csak Thort, mert Loki szokás szerint ügyeskedik. A küldetés tehát kijutni a bolygóról és megmenteni Asgardot a kataklizmától, azaz a Ragnaröktől. Ehhez persze segítség kell, és itt jönnek a képbe a régi és új szuperhős barik, nevezetesen Hulk (Mark Ruffalo) és a felejteni vágyó, ezért állandóan piás Valkyre (Tessa Thompson) akivel a Marvel prímán oda is csap a DC kissé halvérű amazonjának.
A film tele van vicces kiszólásokkal és gegekkel. Waititi már az első percben nyilvánvalóvá teszi, hogy ő aztán tényleg nem egy zengzetes királydrámát akar megetetni velünk és nem fél egészen lazán kezelni a Marvel karaktereit, akiknek kifejezetten jót tesz, hogy végre nem veszik olyan rohadtul komolyan magukat. Prímán sikerült például az a jelenet, amikor Dr. Strange trollkodik Thorral, de Matt Damon rövidke szerepe is megér egy misét. A legizgalmasabb mégis az, ahogy Valkyre figuráját felhasználva a Marvel egyfajta párbajra hívja a DC-t és ott alázza riválisát, ahol csak éri. (Tessék majd figyelni a filmzenét és az utalásokat.)
Új szereplőkkel is gazdagodik a sorozat, a Marvel behozza a buliba Korgot, a kronan faj kőagyú gladiátorát, akinek maga a rendező adja kölcsön a hangját. Ő és mókás bogár haverja egyfajta Stan és Pan-ként funkcionálnak a történet során és nagyon sok vicces percet szereznek nekünk.
Az elképzelhető, hogy kicsit talán szájbarágósak a poénok, de ez egyáltalán nem baj. Így legalább tényleg folyamatosan jól szórakozunk, nem kell arra várni, hogy a borús morális okoskodásban Robert Downey Jr. végre mondjon egy értékelhető poént.
Waititi úgy tűnik, hogy imádja a Jurrassic Parkot. A Vademberek hajszájának egyik főszerepét Sam Neillnek adta, most pedig Jeff Goldblum kerül vissza a köztudatba. Ok, ott volt A függetlenség napjának folytatása, de Goldblum ott inkább csak díszlet volt, mint színész. Persze a Nagymester figuráját is csuklóból hozza, de olyan jó újra vásznon látni azt a mérhetetlen könnyedséget és eleganciát, amivel megformálja a karaktert. Waititi rendhagyó casting törekvései talán végre felhívják Hollywood figyelmét arra, hogy rendkívül tehetséges színészeket hagy konzekvensen parlagon, ugyanazt a pár, éppen felkapott sztárt erőltetve bele az összes nagy produkcióba, ami tök unalmasan szűkíti be a rendelkezésükre álló, hatalmas teret.
A film CGI orkánja természetesen most is ott van a szeren. Nem is lehet kérdés, hogy a látvány egészen hibátlan.
Reméljük Taika Waititi még sok Marvel filmet fog rendezni! Vagy inkább pontosabban: reméljük még sok különböző műfajú filmet fog rendezni, mert annyi biztos, hogy a rendező fenegyerekben még ennél is sokkal több van.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
