Végre megérkezett a mozikba Christopher Nolan rettenetesen várt sci-fije, ami a rendező eddigi legambiciózusabb munkájának ígérkezett. Óriási hype és hatalmas misztikum lengte körbe a produkciót már hosszú hónapok óta. Csak az volt a kérdés, hogy a végeredmény fel tud e nőni ezekhez. És a válasz röviden: de még hogy. Ehhez mindössze arra van szükség, hogy hagyjuk magunkat sodródni a filmmel, legyünk türelmesek és élvezzük, érezzük, akkor is ha nem egészen értjük.
Nolan már több filmjével is megdolgoztatta az agytekervényeinket, de akár a Memento, akár az Eredet csak ipari tanuló státuszban van a Tenethez képest. Mindezt persze úgy felvázolni, hogy közben ne áruljunk el semmit a történetről, borzasztó nehéz. A lényeg viszont könnyen összefoglalható: az idő relatív. A rendező pedig igazi megszállottja az időnek, ahogy ezt az emlékezetesre sikerült Interstellarral remekül bizonyította.
Na de mi is az alapfelállás? Van egy Főhős (John David Washington), aki kiemelkedő terrorelhárító tevékenységének köszönhetően kap egyetlen szót jutalmul: Tenet. A Tenet kinyit sok jó ajtót, de ugyanennyi rosszat is – rajta múlik mit kezd ezzel az információval. Társául megkapja Neilt (Robert Pattinson), aki valahol épp olyan titokzatos, mint maga az akció, amiben találják magukat hőseink. Feladatuk ugyanis megmenteni a Földet a végső pusztulástól. De mi az ami fenyeget? Egy nukleáris háború? Nem egészen, a problémát a jövőben kell keresniük. Na meg egy orosz fegyverkereskedő, Andrei Sator (Kenneth Branagh) környékén. A Tenettel Főhösünk azonnal rátalál az inverz tárgyak világára, melyek egy jövőben háború romjaiból maradták ránk. Hogy micsoda???
Na igen, a rendező nem igazán ad lehetőséget az akklimatizálódásra, pillanatok alatt az akció, valamint az információ áradt kellős közepén találjuk magunkat. Elveszni pedig könnyebb benne, mint az előzetesen gondolnánk. Mégis, a film felépítése és hangulata annyira stílusos, hogy egyáltalán nem érdekes, mennyire kusza az egész, a két és fél órás játékidő minden pillanata színarany. A színészeknek hála, pedig nem csak a sztori, hanem az előadásmód is csillagos ötös. A fent említett sztárok mellett ott van Aaron Taylor-Johnson, Elizabeth Debicki, Clémence Poésy és a Nolan-filmekből kihagyhatatlan Michael Caine is.
Hans Zimmer helyett ezúttal a svéd Ludwig Göranssonnal dolgozott együtt Nolan, a zenei aláfestés pedig valami félelmetesen jó lett. A hangsúly a félelmetesen van, nem az epikus Zimmer-féle vonalon, de ekkora adrenalin bombához tökéletesen illik egy ilyen folyamatosan lüktető soundtrack.
Hogy Nolan mennyire gondolta végig azt, ami történik, mennyire mond ellent magának ez az egész, az jó kérdés. Talán csak ő látja át egyedül teljes terjedelmében az egész folyamatot, de nincs okunk azt gondolni, hogy blöfföl. Eddigi filmjei során sem tette. Egy olyan világot filmesített meg – CGI-mentesen, ahol minden megtörténhet, amit látunk, a magyarázatok pedig akármennyire is hajmeresztőek, akár működhetnek is. Épp annyi esély van rá, mint az ellenkezőjére. De aki szőrszálhasogatni akar, mindenáron válaszokat vár mindenre, az nem biztos, hogy jól jár a Tenettel. Ők könnyen legyinthetnek egyet, hogy ez egy marhaság. A többiek pedig már veszik is újabb belépőjegyüket a moziba, mert a Tenet hosszú idő óta az első olyan film, amit érdemes többször is megnézni a moziban. Lehet, hogy azok után még értetlenebbül nézünk majd, de ez egy nagyon élvezetes, sokáig elkísérő értetlenkedés lesz. 100%-os mozi élmény.
