Nem akármilyen felhozatalt varázsoltak össze a szervezők a Sziget harmadik napjára, hiszen láthattuk a 2000-es évek kezdetén meghatározónak számító nu metal nagyágyú Papa Roach-ot, a pop legújabb kishercegét, Mikat, az elektro hardcore-ral nyomuló Enter Shikarit, na és a 30 Seconds To Mars-t is, ami élőben nem túl jó, de legalább van benne egy Jared Leto

.

A Jacoby Shaddix vezette Papa Roach immáron 17 éve létezik, de csak most jutottunk el odáig, hogy végre Budapesten is élőben nézhessük meg őket. A legnagyobb őrjöngés persze nem mostanában kísérte zenéjüket, lassan tíz éve már annak, hogy igazán a csúcson voltak az akkor virágzó nu metal korszak kellős közepén. Az idő múlásával aztán persze azért ők is váltottak, ahogy az említett műfaj hullámai lecsengtek, így most hozzánk is egy szimpla rock lemezzel a hátuk mögött érkeztek. Valahogy már előzetesen érezni lehetett, hogy így vagy úgy, de ez egy jó buli lesz.

Lényegtelen, hogy Jacoby Shaddix nevét a legtöbben ma már csak az MTV-n futó Összetörve című műsorból ismerik, az viszont annál lényegesebb, hogy egy nagyszerű frontembert ismerhettünk meg benne. A Metamorphosis album dalai nem durrantak ugyan akkorát, mint egy Last Resort, de így is mindenki maximálisan átvette a buli hangulatát. Sokan talán legyintettek rájuk előzetesen, mikor bejelentették, hogy a Sziget Nagyszínpadán játszhatnak, de ez az egy óra bizonyította, hogy a Papa Roach még ma is nagyon él.

Nem kis hanyatlást okozott a hangulatban, hogy a Gentleman néven futó német reggae fanatikus úriember vette át a terepet a Papa Roach után, úgyhogy menekültünk is rohamléptekben a Headbangers Ball sátorhoz, ahol a Blind Myself után az Enter Shikari vette kezelésbe a tömeget. Ők már tavaly az Azfeszten is bizonyítottak, nagy különbség, hogy most közel telt ház fogadta a bandát, szemben az akkori pár száz emberrel. Mivel én először csíptem el őket, így meglepett, hogy mennyire jól működik élőben ez a technóval átitatott post-hardcore cucc, úgyhogy remélem, minden évre jut mostantól egy magyar Enter Shikari buli.

Metal sátor után visszavezetett az út a Nagyszínpadhoz, ahol épp Mika bolondította meg a lányokat (és fiúkat). A vállaltan biszexuális énekes nem igazán akarta belopni magát az újságírók szívébe a fellépése előtt, hiszen interjút se volt hajlandó adni, valamint minden egyéb dologtól (pl. fotózás) is elzárkózott. Ettől függetlenül élvezetes bulit nyomott, ahol azért jóval szerethetőbbek voltak az olyan slágerek, mint például a We Are Golden is, amit egy valódi zenekar kíséretében élmény volt hallgatni. A végére még egy Sweet Dreams feldolgozás is belefért, de e nélkül is kellemes csalódást okozott Mika. Már csak egy kis közvetlenség hiányzik belőle, de majd belejön.

A nap fő attrakciója a 30 Seconds To Mars koncertje volt (papíron). Számomra már a lemezekről sem igazán jön át, hogy mit is akar csinálni ez a banda. Azt pedig, hogy nem Jared Leto személye miatt lettek ennyire agyonsztárolva, hanem a zenéjük miatt, az egyenesen vicc. Leto már koncert előtt elég egykedvűen bóklászott a backstage-ben, de ahogy kifutottak a színpadra, akkor sem tűnt sokkal motiváltabbnak. A küzdőtéren volt egy kisebbfajta megőrülés az első negyed órában, aztán szépen elkezdtek elszállingózni az emberek. Leszűrtük a magunk kis konzekvenciáját, mégpedig hogy élőben sem turbózza fel a 30STM az adrenalin szintet. Mindenesetre köszönjük, ez is meg volt, Jared pedig inkább maradjon meg a filmezésnél.

Ahogy véget ért a Nagyszínpad programja, megérkezett a vihar a Sziget fölé, elmosva minden szabadtéri programot, sátrakat, embereket. De ez sem állíthat meg minket abban, hogy ma este az Iron Maiden harminc éves munkásságára ördögvillázunk. Holnap elmondjuk, megérte e…

(fotó: sziget.hu)


Email
MegosztásFacebookMySpaceTwitter