[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

J.J. Abrams neve mostanra már tagadhatatlanul a minőségi sci-fi védjegyévé vált. Abrams 2009-ben végezte el a nagy múltú, ám tecchalott állapotban vegetáló Star Trek sorozat első sikeres ráncfelvarrását. A második részt ugyan nem dicsérte halálra a szakma, sőt a megszállott rajongók sem voltak teljesen elégedettek vele, a Sötétségben mindennek ellenére így is egy remekül kivitelezett, szórakoztató darab. A U.S.S. Enterprise mostani, harmadik kalandja sem marad el semmiben az elődeitől. Sőt! Sok szempontból kenterbe is veri azokat. Bár a Mindenen túl elsősorban ismét a lélegzetelállító látvánnyal nyűgözi majd le a mozinézőt, ugyanakkor a film sztorijára sem lesz okunk panaszkodni.

Nálam jobban talán senki sem irtózik az IMAX-től. A sima 3D az egy dolog, na de az IMAX! Az én durva tériszonnyal kevert agorafóbiámmal egy ilyen sajtóvetítés kb. egész napos program, kezdve azzal, hogy szisztematikusan keresem az IMAX terem leggyengébb pontjait – azaz én vagyok a lúzer a sor legszélén, aki rémült pofát vágva kapaszkodik a korlátba – egészen addig, hogy a nap hátralévő felében fullos migrénem van, vagyis megváltásért könyörögve kapkodom be óránként a fájdalomcsillapítókat. Ma azonban minden megváltozott, mert a Star Trek legújabb része bebizonyította a számomra, hogy lehet igazán jó térhatású filmet készíteni, csak remek arányérzék kell hozzá.

Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy 3D-re optimalizálni valamit egy teljesen új művészeti ág. A filmkészítők pedig a technika mindent felülíró bűvöletében hajlamosak néha jócskán túlzásba vinni a dolgot. Ez általában sosem használ a történetnek, inkább eltávolít tőle. Pontosan ezért kárhoztatták annyit a széria második részét is.

A Mindenen túl azonban egészen más lett. Remek arányérzékkel osztja meg a figyelmet a látvány és a történet között, így a keményvonalas rajongók is maximálisan elégedettek lehetnek majd vele. Annyi biztos, hogy talán nem ártana, ha a moziban a székekre biztonsági övet is szerelnének, mert ilyen lenyűgöző űrbéli élményben maximum csak egy igazi űrhajós kiképzésen lehetne csak részünk. Az alkotók képesek voltak elérni azt a hatást, hogy néha valóban úgy érezze a néző, hogy az Enterprise fedélzetén van, közvetlenül az események sűrűjében. Ez az élmény mégsem feltétlenül hivalkodó, nem bontja meg a film egyensúlyát, csak maximálisra fokozza az élményt.

Természetesen részleteket nem árulunk el a történetről, de annyit azért elmondhatunk, hogy a Mindenen túl sztorija jó ütemű és pörgős, valamint a poénok is nagyon ott vannak benne. Az újdonsült főgonosz talán nem annyira karakteres, mint Benedict Cumberbatch az előző részben, de azért pont megteszi, hogy jócskán kibabrálhasson Kirk kapitány legénységével. A színészek most is hozzák a tőlük megszokott szintet, nincs kifogásolható teljesítmény. Inkább amolyan jutalomjáték ez a már szemmel láthatóan jól összeszokott társaságnak.

A film ismét reflektál a közelmúlt politikai eseményeire. Erőteljesen hangsúlyozza a népek közötti egység kiemelkedő fontosságát. Megértésre, elfogadásra és az ellentétes álláspontok közelítésére bátorít.

A Star Trek: Mindenen túl egy igazi szemkápráztató popcorn mozi. Minden megvan benne, ami egy belevaló kasszasikert jellemez. Talán még egy kicsit több is, ezért nyugodtan mondhatjuk rá, hogy átlagon felüli.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Star Trek: Mindenen túl (Spoiler mentes kritika)
A Star Trek: Mindenen túl egy igazi szemkápráztató popcorn mozi. Minden megvan benne, ami egy belevaló kasszasikert jellemzi.
8.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (4 Szavazások)
9.3