Pablo Larraín chilei rendező készített egy filmet Diana hercegnőről. Egy olyan filmet, mely garantáltan nem hozza meg senki kedvét ahhoz, hogy a brit királyi családba házasodjon. A 78. velencei filmfesztiválon bemutatott alkotás mindössze három napot mutat be, mely Larrín szerint a monarchiának való bucsút intés utolsó katalizátora volt Diana Spencer számára. A címszerepben Kristen Stewart pedig elképesztőt alakít.
Mivel a Korona hamarosan érkező ötödik évada pont erre az időszakra fókuszál majd, ezért kissé spoileresnek is éreztem Larraín alkotását, de a Spencer egészen biztosan jóval töményebben, sokkal sötetébben mutatja be Diana szenvedését, elvágyódását. Mit elvágyódását, menekülni akarását, akár az élete árán is.
Itt nincs bemutatott előzmény, nincs felvezetve a család, hiszen erre nincs is szükség. Sejtjük, hogy Diana milyen helyzetben van ekkor, csak épp nem tudjuk, hogy a dolog ennyire súlyos. A bőrünkön érezzük a királyi család ellenszenvét, amit a hercegnő iránt táplálnak. Azt, hogy mindenhol “szemek” és “fülek” vannak, említeni sem kell, mintha mindenki Diana bukását várná.
A film 1991-ben játszódik, amikor már Diana 10 éve Károly felesége és legalább ennyi ideje tűri, ha nem régebb óta, hogy a walesi herceg nem őt szereti. A film a karácsonyi ünnepüket mutatja be, három nap tömény szenvedést és képzelgést. Azt, hogy a hercegnő mennyire más és mennyire szeretne máshol lenni, de a gyerekeivel. Hogy mennyire nem ért egyet az amúgy totál értelmetlen tradíciókkal (mázsálás az ünnepek előtt és utána, mert “illik” hízni).
Egy talált könyv lesz végül a kapocs, ami végigkíséri a filmbeli eseményeket. A könyv főszereplője Boleyn Anna angol királyné, Vlll. Henrik második felesége, akit bár férje csalt, mégis őt vádolták meg felségárulással és férje lefejeztette ezért. A walesi hercegné olyan rossz állapotban van, hogy a könyvet olvasva hallucinációk gyötrik és akarva akaratlanul párhuzamot von a tragikus sorsú mártírkirályné és a saját nyomorúsága közt. Gyötri a szabadságvágy, az, hogy nem akar megfelelni, de közben a férje és annak családja csak azt várja tőle, hogy törjön meg.
Kristen Stewart távolról sem az az “egy arc” színésznő már, akit az Alkonyatban láttunk. Nagyon alaposan tanulmányozta Diana mozdulatait, testtartását, gesztusait. Egész profin sikerült az arckifejezéseit is átvenni, a sminkmesterek pedig igazán hasonlóra “maszkírozták el” a színésznőt.
Mindig is szerettük és sajnáltuk (én és szerintem a világon majdnem mindenki) Lady Di-t. Rengeteg cikket elolvastam róla, főleg a halála óta megjelenteket és mivel ez egy kiragadott 3-4 nap, így nem nevezném életrajzi filmnek, de mindenképpen jó, ha látjuk, hogy nem minden arany ami fénylik. És hogy a koronának és a királyi családnak megfelelni nagyon nehéz, de nem megfelelni még nehezebb, úgy hogy túléld, az pedig szinte lehetetlen.
