[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Lynne Ramsay drámájából leginkább a főszereplő Joaquin Phoenix zseniális alakítása marad meg az ember emlékezetében, mert sajnos maga a film elég gyengére sikerült.
Joe (Joaquin Phoenix) a kiégett veterán és egykori FBI ügynök lelkében olyan mély sebeket hagytak a karrierje során átélt borzalmak, hogy az öngyilkossággal való próbálkozás mindennapjai részévé vált. Amikor nem magát próbálja meg bántani, akkor otthonról elszökött lányokat kutat fel, akik vagy eltűntek, vagy lánykereskedők raboltak el. Ez a cseppet sem könnyű munka egy nap még a szokottnál is veszélyesebbé válik, aktuális megbízása még az eddigieknél is sötétebb titkokat rejt.
A film leggyengébb pontja maga a forgatókönyv, ami akárcsak a főhős lelke, a szemünk előtt kezd el széthullani. Kapunk egy gyerekkorában bántalmazott, a munkájában pedig méginkább kiégetté vált középkorú férfit, akit leginkább csak idős, segítségre szoruló édesanyja ápolása tart vissza az öngyilkosságtól. Miközben bepillantást nyerünk belső lelki vívódásaiba a múltból felvillanó rémes emlékképek kíséretében, láthatjuk, hogy a jelenben gyereklányok felkutatásával foglalkozik, akiket néha a legborzalmasabb helyekről kell elhoznia. Ez a két fő cselekményszála a filmnek, melyek sokszor idegesítő tempóban váltogatják egymást. Így aztán nem tudunk elmélyülni sem Joe lelkivilágában, hiszen jószerével csak utalásokat kapunk arról, hogy milyen borzalmas gyerekkora lehetett és hogy felnőtt élete sem egy fáklyásmenet, sem pedig az aktuális esetébe. Pedig az új megbízása eltér a szokványostól, hiszen az eltűnt lány, Nina (Ekaterina Samsonov), történetesen egy szenátor lánya, és egy pedofilokra szakosodott luxusbordély foglya. Azonban ettől a száltól sem kapunk többet, mint néhány véresebb jelenetet, ahogy kalapácsával ered a perverz bűnözök nyomába. Bár az mindenképpen alkotókat dicséri, hogy a film nem lett öncélúan, a végletekig erőszakos, nem ezzel akarta felhívni magára a figyelmet. Ezzel együtt is, a végeredmény elég vérszegényre sikeredett.
Az egyetlen és tényleg említésre méltó dolog a filmmel kapcsolatban Joaquin Phoenix remekbe szabott játéka. Csakhogy róla tudjuk, hogy bármikor képes ilyen szintű alakításra, és az egyáltalán nem válik a film javára, ha ez az egyetlen pozitívum, amit ki lehet emelni az alkotással kapcsolatban.
Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha ebben a filmben a rendező mindent egy lapra tett fel, azaz Joaquin Phoenixre, és a történetvezetésre már nem fordított annyi energiát, mint amennyit kellett volna.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
