A ShortScore csapata a keddi bécsi buszkirándulás megszervezése mellett – a Nuskull-lal karöltve – nevét is adta egy aznapi koncerthez, amelynek lebonyolítását az egykori Krosskult egyik tagja – Bobi vette a kezébe. A Budapestre érkező vendégeket a Safemode (SWE) és a Showbread (USA) tagjai alkották, akiknek fellépését hazai részről az Orient Fall erősítette…

A Dürer Kert kistermében már minden készen állt a fél 8-as kezdésre: minden be volt állítva és még a külföldi csapatok is megérkeztek, csak éppen az emberek hiányoztak.

A nagy tanácstalanságot és némi csalódottságot a későbbi remények csillapították, így végül a családias, 30 embert számláló közönség előtt este 8 órakor színpadra lépett a fővárosi Orient Fall. A banda frontemberének bőven volt mozgástere, hiszen a megjelentekből álló néhány sor nem merészkedett túl közel a színpadhoz. Ez talán betudható annak, hogy a közönség nagy része az esemény előtt nem ismerkedett meg közelebbről a magyarok zenéjével, így az OF néhány rajongójára maradt a feladat: együtt énekeljék – vagy éppen ordítsák – Krisztiánnal a dalok refrénjeit.

A 2007-ben alakult csapat bő fél órás játékidejében olyan slágerek szólaltak fel, mint a dEarth, a The Myth Princess vagy éppen a Joseph Merrick; záró pillanatként pedig a napokban publikált The X-Factor című remekművüket hallhattuk. A csapat profizmusa és tehetsége nem kérdés – így minket nem ért csalódás (ha a néha halk vagy egyáltalán nem hallható éneket nem vesszük figyelembe), így csupán ők lehettek a fellépésük után kicsit csalódottak, ha a kis létszámú, legtöbbször szelíden bólogató közönségre tekintettek.

Rövid átszerelés után hamar a színpadon termett az est első külföldi vendégcsapata, a svéd Safemode. Őszintén szólva a megjelent társaság nagy része – persze néhány kivételtől eltekintve – nem sokat tudott a ’noname’ zenekarnak titulálható északiakról. Jómagam is szégyellve vallom be, hogy első – 2010-ben megjelent – For A Better Tomorrow című nagylemezüket is csak egyszer hallgattam végig, ami utólag belátva hiba volt. A növekvő közönség az első számot még csak bólogatva, a terem közepéről figyelte, míg a keresztény csapat invitálást elfogadva a következőt már aktív részeseként élte át.

A közel egy órás fellépésük során az emberek nagy részét pozitív csalódás érte, hogy bizony ezek a svédek nem csak zenélni tudnak – ahogy ezt már korábban tapasztalhattuk az Intohimo budapesti koncertjén is, hanem még erő is van az üzenetükben, amit hitelesen továbbítani is tudnak. A 4 fős társaság kőkemény slágerei mellett egy-egy lírikusabb művük okozott döbbenetet közöttünk:

Az eljátszott nóták között az énekes néhány mondatot beszélt a hitükről, mely szerint Jézus követik. Még azt is felajánlották, hogy bárkivel szívesen beszélgetnek – akár ilyen dolgokról is – a koncert után a merch pultjuknál. Lehet, hogy az elfogultság beszél belőlem, de nagyon szimpatikus embereket ismerhettünk meg bennük. A közönséget sikerült egy kicsit felrázni, mozgásra késztetni és még a lagymatag hangulatot is megemelték a produkciójukkal, ami példaértékű volt. Érdemes tehát továbbra is figyelemmel követni a munkásságukat, hiszen egy értékes csapatról beszélünk, csak még nem sokan ismerik őket. Legalább most szereztek pár követőt, rajongót Magyarországon.

Ismét rövid pakolás a színpadon, mely után egyből következett az est fénypontjaként meghirdetett raw-rock együttes: a Showbread. Ekkora még érkeztek páran, szóval kb. 50-en lehettünk. A srácok nem várakoztattak meg rajongóikat, hiszen a So Selfish It’s Funny slágerükkel nyitották meg rövid, ám annál velősebb játékidejüket. A vadságot pimaszul hozó amerikai együttes életében szinte minden évben történik tagcsere, ennek ellenére mostanra mégis olyan csapatot sikerült összehozniuk, mely tökéletesen visszaadta a korábbi Showbread életérzés ízét is. Stílusukhoz kitűnően illik az egyik alaptag – Josh Dies nyers ordítása és karakteres hangja – amiből legtöbbször jó lett volna többet hallani, de sajnos itt is hasonló hangosítási problémákat észleltem, mint az Orient Fall fellépése közben. Az első sorban helyet foglaló rajongókat azonban mi sem kárpótolta volna jobban, mint a harmadikként felcsendülő Dead By Dawn, melynél Garrett kifelé fordítva mikrofonját lehetőségek adott az első sorban álló fanoknak, hogy beleordítsanak.

Ami elsőre szimpatikus, sokadjára viszont már kicsit vicces volt számomra, hogy minden szám végén elmondták, hogy a közönség ’awesome’, emellett persze egy-egy poénos esetre is jutott idejük. Komolyra fordítva a szót ők is pár percben beszéltek a hitükről, majd tovább pörgették az est hangulatát olyan dalokkal, mint a Naked Lunch vagy éppen a Your Owls Are Hooting. Befejezésként az Age Of Reptiles nevű lassabb tételt játszottak el, ami egyben a 2006-os nagylemezük címadója is:

A közönség azonban nem tűrte, hogy ilyen lefokozott módban érjen végett ez a közönség-szegény és egyben élmény dús este, így még egy dalt követeltek. Az amerikaiaknak nem kellett kétszer mondani, őrült tempót diktálva eljátszottak a Nothing Matters Anymore-t, mely végére Drew tönkretette a harmadik pergőt is a fellépésük végére, a többiek pedig gitárjukat elhajítva búcsúztak a színpadtól. A Come & Live kiadó bandájának játékideje végén a rajongók elégedetten távozhattak, hiszen nem következett be az, amitől féltek, mely szerint az utolsó ’worship’ albumukat erőltetik majd.

A koncert végén nagyon közvetlen volt minden együttes tagja, lehetett velük fotózkodni, beszélgetni és a tetkóikat is csodálni. A családias létszám ellenére egy nagyon kellemes esténk volt, nagyszerű fellépőkkel, akik elmondásuk szerint nagyon jól érezték magunkat a fővárosban. Reméljük ez így igaz és hihetünk a twitter állapotjelentésüknek, mely szerint: ,, Showbread fans in Hungary are awesome. Incredible night.”

Úgy látszik a magyarok és a non-profit Come & Live kiadó kapcsolata bimbódzó, hiszen tavaly a Holding Onto Hope, míg idén a Showbread indult európai turnéra tőlük. Talán jövő évben az idén újra összeálló Life In Your Way a soros?

-Tóth Szilvia-

(A képekért köszönet Csehi Lacinak!)