Ugyan csak nemrég bukkant fel a Rivals in the Fall neve a hazai rock zene palettáján, azt már az elsőként megszellőztetett dalokból is sejteni lehetett, hogy egy itthon hiánypótló zenekar nagy űrt betömködni próbáló kiadványára számíthatunk a ’Tale of J.B. Douglas’ képében. Természetesen egyetlen zenekar képtelen egy egész stílust – jelen esetben a pop punkot – lefedni, de a szóban forgó hét számos EP minden sanszot megad a RitF tagjainak, hogy komolyabban is számoljunk velük az elkövetkezendő években…
Azt hiszem, nem csak én lennék gondban, ha fel kéne sorolnom minőségi magyar pop punk zenekarokat itt sebtében. Néhány azért akad, hiszen például épp pár napja számoltunk be a győri Nikson brit zenetévés sikereiről, de a mondókámat valójában egy másik zenekar neve mellé szeretném kikötni: Falcongate. Nos, igen, az eredetileg Gyuláról indult banda tolta az elmúlt években azt a fajta muzsikát itthon, amivel az USA-ban folyókat lehetne rekeszteni, nálunk mégsem bukkantak fel tömegével hasonló zenekarok. A Falcongate szelleme (bár nagyon is élnek még) mindazonáltal a Rivals in the Fall-ban is folytatja munkásságát, hiszen Sosa előbbiből utóbbi bandába vándorolt át. Hogy mellette kik alkotják még a csapatot, az már fogósabb kérdés, de remélhetőleg ez is csak a bemutatkozó koncertig lesz titok.
Jelen EP, a ‘Tale of J.B. Douglas’ egy trilógia részét képezi, ami a műfajon belül elég szokatlan, de nem példa nélküli. Az anyag hét nótája is igyekszik szakítani a hagyományos pop punk klisékkel, így powerpop hatásokkal is bőven találkozhatunk a dalok örvényében.
A kislemezt az ‘I am Robot’ nyitja, mely számot elsőként fülelhetett meg minden érdeklődő, és ami rendesen feladja a leckét a hátralévő nótáknak. Aztán szépen haladva előre rájövünk, hogy ’Danger! Danger! Operator!’ és a lemez egyik, ha nem a legjobb három percét rejtő ’Doug the Head’ is igazi sláger. A csapat nevével azonos címet viselő átvezető után a ’Clocks’ névre keresztelt tétel sem okoz csalódást, de talán a komoly Four Year Strong hatásokat felvonultató ’Never Back Down’ vonzza még leginkább a figyelmünket. A záró ’Run Captain Run’ pedig csak egyszerűen gondoskodik róla, hogy még csak véletlenül se vacilláljunk a mögöttünk hagyott húsz perc újrakezdése kapcsán.
Mindenféle felesleges csöpögés helyett elárulom Nektek, hogy nálam a Rivals in the Fall ezen kiadványa az év legjobb hazai lemezét jelenti, mely csak akkor változhat, ha a csapat még idén kihozza a folytatást. Figyeljétek a banda Facebook oldalát is, hiszen április 28-tól szabadon letölthetik a fentebb ecsetelt EP-t. Emellett pedig ugyancsak legyetek résen a RitF élő fellépéseinél, hiszen ez a – jó értelemben vett – szeletnyi Amerika koncerten is ütni fog!
8/10
