Három darab Rise Against – Endgame CD-t sorsolunk ki azon olvasóink között, akik szombat délig megírják Facebook üzenőfalunkra, hogy az említett lemezt melyik kiadó jelentette meg Európában. A válasz nem nehéz, de egy kis segítségért olvassátok el az albumról írt kritikánkat itt lejjebb:

Őszintén megvallom, pár évvel ezelőttig kifejezetten ellenszenves volt számomra a Rise Against, akik azóta az egyik legnagyobb kedvenceimmé váltak ‘Appeal To Reason’ című albumukkal, és a hozzá tartozó klippekkel. Valahogy szimpatikussá vált a csapat, megértettem a mondanivalójukat – bár néha kicsit soknak érzem – és rá kellett jönnöm, hogy zeneileg a srácok valami nagyon eredetit hoztak össze, ami lendületes, felismerhető, de valahogy mégsem sablonos. A tavalyi koncertről sikeresen lecsúsztam, ennek ellenére egyik merész munkatársunknak sikerült interjút is készítenie a csapattal, amit az idei Szigeten meg is ismételtünk, és hál’ Istennek habár a sorozatos interjúk miatt a Szigetes bulijuknak csak a felét láthattam, ezt végül sikerült pótolni a Skalar Music-nak köszönhetően a St. Pöltenben megtartott FM Frequenzy Fesztiválon.

Az ‘Endgame’ megjelenése előtt már volt szerencsém belehallgatni az album anyagába a Universal Music Hungary közreműködésével, és első hallásra beleszerettem. Az első kislemez, a ‘Help Is On The Way’ eleinte nem gyakorolt rám különösebb hatást, ám ahogy kezdtek szállingózni a hírek róla, egyre többet forgott a lejátszómban. A hozzá készült klip ugyan túlságosan nem hatott meg, de a ‘Make It Stop (September’s Children)’ már annál inkább a rengeteg diákkal és bevágással.

A lemez egyébként kifejezetten változatosra sikerült annak ellenére, hogy nincsenek rajta a ‘Hero Of War’-hoz hasonló balladák. Már az első, ‘Architects’ című dalnál belevágnak, és ez a lendület egyre fokozódik a személyes kedvenc ‘Satellite’-n keresztül, és egy pillanatig nem veszít erejéből az olyan “lassabb” dalok mellett sem, mint a ‘Wait For Me’ vagy a ‘Broken Mirrors’, de találunk a belevaló rock dalokat is, mint pl. ‘A Gentlemen’s Coup’.
Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy habár az ‘Endgame’ fontosságában nem ér fel az őt megelőző albumokkal, egy igényes, érett és előremutató album lett, melyet büszkén hallgathatunk akár lehúzott ablakkal is a nagyvárosi forgalomban, miközben szem előtt tartjuk, hogy a Rise Against az egyik környezetbarátabb zenekar a színtéren.

-Sebestény Balázs-