A 4 Oscar-díjas Clint Eastwood majd 90 évesen sem akar nyugdíjba vonulni, amiért ezúttal csak hálásak lehetünk neki. Legújabb rendezése – ismét egy igaz történet – arról a Richard Jewell nevű férfiról szól, akit előbb hősként ünnepelt Amerika, majd a média és a hatóságok hathatós közreműködése mellett az elsőszámú közellenség vált belőle, mindössze néhány nap leforgása alatt.
Az átlagos kis biztonsági őr (Paul Walter Hauser), aki a szíve mélyén mindig zsaru szeretett volna lenni, az Atlantai Olimpián teljesített szolgálatot, amikor egy magára hagyott hátizsákot fedezett fel. Helyén volt az esze és a szíve, ezért sikerült idejében kiüríteni a környéket. Legalábbis ez az ő verziója, merthogy az FBI hamarosan teljesen másképp gondolkodik Jewellről és különböző trükkökkel megpróbálják kicsalni belőle a beismerő vallomását. A jó szándékú férfi és egy karrierje mélypontján lévő ügyvéd (Sam Rockwell) összefog, hogy bebizonyítsa az igazát.
Eastwood filmje hiába csordogál lassan, mindvégig feszült marad a hangulata, a szereplői pedig többnyire akkora telitalálatok, hogy az már majdnem egy lottó ötös (Paul Walter Hauser, Sam Rockwell, Olivia Wilde, Jon Hamm és Kathy Bates). Közülük is inkább az eddig kevésbé ismert Paul Walter Hauser emelkedik ki, aki annyira jól játssza a naív, anyjával és az álmaival összezárva élő félénk figurát, hogy már az első jelenetében is rögtön megszeretteti magát a nézővel. Mondjuk a rendező sem hagy sok kétséget afelől, hogy ez a film Jewell igazságáról szól, neki állít emléket és ezért nagyon szerethető módon mutatja be.
Watson Bryant (Sam Rockwell) és Barbara (Kathy Bates) jelentik a támaszt Richard számára a vásznon, egyikük karaktere sem spórol az érzelmekkel ebben a balladában. Josh Hamm szövetségi ügynökös figurája velük ellentétben csak kitalált, de rajta keresztül remekül mutatja be az igazságszolgáltatás arrogáns működését a film. Ahogy Olivia Wild újságírónőként is ezt teszi, csak épp a bulvármédia oldaláról. Igazából az egyetlen izzadságszagú megoldást pont nála lehet érezni, mert amekkora pálfordulást ő a film utolsó szakaszában bemutat, az inkább gyengíti a történetet.
Clint Eastwood szállított mostanában olyan – igaz történeten – alapuló filmeket, melyeket gyorsan elfelejtettünk, de a Richard Jewellnek ott van a helye a rendező legjobb munkái között. Egy roppant erős történet ez, szépen elmesélve, ráadásul hatalmas szíve van.
