Folytatódik pop-punk sorozatunk, melynek második részében a stílus felemelkedésével és „aranykorával” fogunk foglalkozni. Az előző részben azt olvashattátok, hogy milyen alapokról építkezett a stílus, milyen bandák voltak nagy hatással a színtér kialakulására és mikor kezdték el használni a pop-punk kifejezést.

Hozzá kell tenni az előzményekhez, hogy a ’70-es ’80-as években még hiába volt népszerű és sikeres egy punk-rock banda, nem érhették el és nem is akarták elérni azt a fajta „sikert” amit akkoriban sok hard-rock és heavy-metal zenekar ért el. Dave Grohl önéletrajzi könyvében olvashatunk arról, hogy a seattle-i grunge színtér kialakulása, és a Nirvana megjelenése indította el a punk-rock mainstreammé válását. Dave Grohl szerint, az egész zenekart, de legjobban Kurt Cobaint bántotta a jelenség, mert úgy érezték, hogy elárulták a színteret és ők „szolgáltatták ki” a punk-rockot a nagykiadóknak és az MTV-nek.

Ezt azért fontos megemlíteni, mert a pop-punk ennek köszönheti részben a felemelkedést és sikert. A ’90-es évek elejétől, közepétől sok zenekar lovagolta meg ezt a hullámot, vannak formációk, akik azóta is működnek, viszont sok banda néhány sikeres év után eltűnt, mint ahogy az lenni szokott a trendek esetében.

Az egyik első sikertörténet a Green Day-hez fűződik, akiket valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. ’94-es Dookie című albumuk óriási sikereket hozott a zenekarnak, világszerte több mint 20 millió példány kelt el belőle, és megnyerték a legjobb alternatív albumnak járó Grammy-t. Állandó szereplői lettek az MTV-nek, például a Basket Case című dalukkal.

A The Offspring ugyanebben az évben adta ki Smash albumát, amiből a világon 14 millió darabot adtak el. 2015-ben hihetetlen számok ezek, igaz?

Ez a két siker egy olyan lavinát indított el, amely nyomán jobbnál jobb dolgok születtek a következő években. Több részre lehet osztani az akkori punk-rock színteret. Egyrészt voltak azok a bandák, akik már több albumon is túl voltak ekkora, nem is neveznénk őket pop-punk-nak csak pont emiatt a hullám miatt kaptak sokkal nagyobb figyelmet a korábbiaknál. Ilyen formációk voltak például a Pennywise, a Lagwagon, a Rancid, a NOFX vagy a Smoking Popes.

Létezett egy alternatívabb vonal, ami megint csak nem vegytiszta pop-punk, viszont vannak találkozási pontok, ennek a vonalnak voltak tagjai a Weezer, a Goldfinger, vagy a Less Than Jake.

Időközben a pop-punk egyik legfontosabb zenekara a ’92-ben alapított Blink-182 is befutott. A ’99-ben kiadott Enema of the State albumuk a korszak egyik legnagyobb alkotása és ezzel a lemezzel váltak véglegesen a pop-punk egyik vezető bandájává.

Az ezredforduló környékén volt a csúcsponton a színtér, ezekből az évekből rengeteg bandát meg lehet említeni, túl sok statisztikai adatot nem is mondanánk, inkább hallgassátok meg a következő számokat:

MestAllisterSugarcultTreble ChargerMidtownLitHome Grown

Ugye már mindenki egy amerikai gimis filmben érzi magát? Igen, valószínűleg sokan az Amerikai pite sorozatból és az ehhez hasonló filmekből ismertünk meg egy csomó jobbnál jobb zenét. De nem csak a tinifilmek alapvető tartozéka a pop-punk, hanem olyan számítógépes játékoké, mint a Tony Hawk és társai. Ez a szám melyik részben is szerepel?

Az ezredforduló után futott be igazán több olyan csapat, akiket már itthon is sokkal szélesebb körben ismernek, illetve ezeknek a bandáknak egy része már járt is hazánkban. Ezeknek az éveknek az egyik meghatározó bandája a New Found Glory. Ha egy laikus megkérdezi, hogy mi is az a pop-punk ez a szám az elsők közt szerepel, amit megmutathatunk:

Ugyanebben az évben jelent meg a Sum41 egyik mára kultikus száma

A 2002-es év nagyon erős éve volt a színtérnek, az előbbi két klasszikus megjelenése mellett a Blink-182 és a Green Day nyomott együtt egy két hónapos észak-amerikai turnét, ahol az előzenekarok a Jimmy Eat World és a Saves The Day voltak. Micsoda névsor…

A következő évben jelent meg az American Hi-Fi egyik legnépszerűbb száma és a The Starting Line Best Of Me című dala is.

Folytatva a megkezdett sort, most olyan bandák következnek, akik helyenként 100% pop zenét játszanak, vannak, akik pont emiatt nem szeretik őket. Ilyen például a Good Charlotte vagy az All American Rejects.

Természetesen voltak olyanok is, akik a kezdetektől nem egészen receptből írták a pop-punk slágereket, hanem hozzátettek valami pluszt. A Yellowcard pont ezt teszi a mai napig, hegedűvel teszik változatosabb hangzásúvá zenéjüket.

De megemlíthetjük a Zebrahead-et is, akik átestek már néhány változáson, de a lényeg nem változott: pop-punk + rap.
Érdekes, hogy az ezredforduló környékén miért nem volt népszerűbb a pop-punk-nak ez az irányzata, mert akkor rengeteg stílus nyúlt a raphez.

Aztán 2000-res évek közepétől az óriási sikerekhez képest egy hanyatlás indult meg, amivel a következő részben fogunk foglalkozni.