A Pókember rajongóknak mostanában nincs túl rossz dolguk, hiszen a tavalyi Homecoming után idén egy fantasztikus játék jelent meg a legdumásabb szuperhősről PS4-es konzolra, most pedig egy animációs filmet kaptunk, amitől egy kicsit leesett az állunk is. Chris Miller és Phil Lord, akiknek a Jump Street- és LEGO-filmek is nagyban köszönhetőek ismét megvillantották páratlan humorukat és eszelős fantáziájukat.
Na de a kérdés: lehet még újat mutatni szuperhős, vagy úgy konkrétan Pókember-témában? Az Irány a pókverzum egy hatalmas igen feliratú táblával csap arcul minket és nagyon hálásak vagyunk érte. Egy teljes új megközelítésben, páratlan látványvilággal körítve merülhetünk el Peter Parker legújabb kalandjában.
Vagyis hát pontosabban, ezúttal Miles Morales kalandjairól van szó, mert akár hisszük, akár nem, Peter Parkert – legalábbis ebben az alternatív univerzumban – legyőzték és megölték ellenségei. Milest viszont szintén megcsípi egy genetikalilag módosított pók, úgyhogy szép lassan ő is bejárja a Parker által már megjárt ösvényt, de persze semmi sem lesz ugyanolyan, mint az ő idejében. Eleve itt az aprócska, nem elhanyagolható részlet, hogy egy Wilson Fisk által megnyitott dimenziókapun keresztül érkezik még ebbe a világba néhány Pókember.
Itt van Gwen Stacey, aki saját világában Petert, mint legjobb barátját temette el, a pocakos és lelakott Parker, a noir Pókember és egy Peter Pacal névre hallgató mesefigura is, hogy az anime verzióról már ne is beszéljünk. Beszélnek ők önmagukért, mert bemutatkozásuk a vásznon épp olyan parádés, mint maga az egész történet, mely ontja magából a viccesebbnél viccesebb párbeszédeket.
Chris Miller és Phil Lord, akik a Lego-mozikat is tető alá hozták, páratlan érzékkel nyúltak a Pókember-képregényekhez. Eleve a megvalósítás, a látvány is nagyban ezek hatása alatt készült és ha ettől van aki első kicsit fázna, az ne tegye, mert minden tökéletes úgy ahogy van. Akárcsak a betétdalok, melyeket szintén sikerült sebészi pontossággal az alkotás mellé párosítani.
Ezúttal sem feledkeztek el Stan Lee-ről, aki naná hogy feltűnik a filmben és egy-két könnycseppett akarva-akaratlanul is elmorzsolhatunk a szavai hallatán.
Az Irány a Pókverzum számtalan lehetőséget kínál még, hiszen ha Miller és Lord is érzik magukban az erőt, akkor ezt a fonalat még nagyon sokáig lehet bontogatni.
És ami igazán üdvözítő, hogy itt nem kell szinte semmi előzetes ismeret, mint a Avengers-filmek esetében. Persze a rajongók megkapják a maguk húsvéti tojásait (nem is keveset), de az Irány a pókverzum egy önmagában is tökéletesen élvezhető és érthető film. Van kellő mélysége, nem csak a humorban jeleskedik, de a drámaibb részeknél is, szóval egy közel tökéletes Pókember-film.
