Warning: A non-numeric value encountered in /home/rhsmhi/wwwroot/rated.hu/wp-content/themes/valenti/library/core.php on line 1444
[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Luc Jacquet nagysikerű dokumentumfilmjének második részét teljesen felesleges volt leforgatni, bár ettől még a császárpingvin tényleg a legcukibb röpképtelen madár.
Újra vándorolnak tehát a pingvinek. Gondolom senki számára nem lesz túl meglepő, hogy az életük szikrányit sem változott. Minden úgy zajlik most is, mint rendesen, mert a császárpingvin már csak ilyen megbízható. Ha egyszer már bevállalta ezt a nagy szívást a téli költéssel, hát nem hazudtolja meg magát és rendületlenül nekifeszül most is a zord elemeknek. Áll a fagyos szélben és gondosan melengeti egy szem kis fiókáját, maradék idejében pedig őrületesen aranyosan totyog el a vízig, hogy szárazföldi esetlenségét hátrahagyva végre ő lehessen az óceán Mikhail Barysnyikova. Na meg persze eszik is pár halat, ha már ott van.
Luc Jacquet, mint az életrajzából világosan kiderül, szenvedélyesen vonzódik a pingvinekhez, ha úgy vesszük ez már az ötödik olyan filmje, ami ezekkel az állatokkal foglalkozik. A pingvinek vándorlásának második részét azonban inkább nevezhetnénk remake-nek, mert folytatásnak, hiszen az első részhez képest tényleg nem történik benne semmi újdonság. Mi is történhetne másképp egy pingvinnel?
Jacquet tehát feltálalja nekünk ugyanazt a sztorit, ami az apróbb változtatások ellenére sem lesz jobb, vagy izgalmasabb. Inkább csak hozza a természetfilmestől már megszokott színvonalat.
Jelen esetben sokkal kevesebb a dráma, nincsenek vérengző fókák és aktuális kispingvinünk is csak egyszer keveredik nagyobbacska bajba, láthatjuk viszont, amikor először csobban bele az óceánba, ez az érdekes momentum az első részből például kimaradt.
A film nagy előnye, hogy már az egészen piciket is nyugodtan elvihetjük rá, hiszen tényleg maximálisan erőszakmentes.
A képek határozottan szebbek, a jégmező lélegzetelállítóan szép és láthatunk pár igazán jól sikerült mikrofelvételt is a pingvinekről.
Nekem nagyon tetszett, hogy az első részben túlságosan finomkodóra sikerült, háromszereplős narráció most elmaradt és a magyar változatban csak egyvalaki regéli el a pingvinek ismerős történetét. Egy természetfilm legyen tárgyilagos, a beszélő állatok többnyire úgyis furák. Kivéve, amikor nem.
Jacquet és legjobb barátai a császárpingvinek tehát maximálisan megbízhatóak, most is egy igényes, csodaszép természetfilmet hoztak össze, még akkor is, ha egy picit már valószínűleg számukra is unalmas ez az egész. A pingvinek már ki is adtak egy sajtóközleményt, hogy a harmadik részt tutira nem fogják vállalni, kicsit elegük van már abból, hogy Jacquet állandóan ott liheg a nyomukban egy kamerával, szeretnének némi magánéletet. Szerintem igazán megérdemelnék a fizetett szabadságot!
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
