Igazi közönségfilmmel indulnak újra a magyar mozik a járványidőszak komótos lecsengése után. Sokunk első moziélménye a Pesti Balhé a pandémia után, Lóth Balázs filmjére viszont nem csak emiatt voltunk kíváncsiak, hanem az ígéretes koncepció miatt is.
Na meg mert ott van a szereplők közt Szabó Simon is, aki szinte bármilyen filmből kihozza a legviccesebbet. Mondjuk nem jó belegondolni, hogy nélküle mennyire lett volna szórakoztató a Pesti Balhé.
Hat baráttal indít a történet, akik diákként csínytevők és elválaszthatatlanok voltak, majd jó pár évvel később, a bandavezér Marcell (Mészáros Béla) születésnapján “véletlen” újra összefutnak. Marci dúsgazdag lett és nagyon okos, a többiekkel ellentétben, de élete egysíkú és a főnöke egy igazi szélhámos. Hiányzik neki a régi pezsgés, így a 40. szülinapi buli azzal zárul, hogy kitalálják: Vince (Jászberényi Gábor) egyik festményét lopják be a közelgő aukcióra, mert Vincet apja (Hegedűs D. Géza) sosem ismerte el és most így próbálnak revansot venni az öregen. Marci nem annyira adja a bulit, így hazaindul, a többiek utána erednek és a vitatkozás közben egyiküket elüti az autó és meghal. Hogy micsoda?!
Ennyi a dráma, innentől jöhet az akció és a humor, a sokszor kínos humor. Az akcióhoz kellett egy nagyágyú, egy profi bűnöző: Reviczky Gábor, vele együtt próbálják meg a nagy tervet, miután Marci végre beadta a derekát és beszáll a buliba. Lesz itt minden, gazdagozás, kínaizás, melegezés, még több gazdagozás. És ami igazán sok lesz: kínos humor, hangoskodás, elrontott tervek, kaland, káosz és küzdelem.
A legnagyobb küzdelem pedig érezhetően az, hogy feszes maradjon a sztori, nem is igazán sikerült ezt kivitelezni a végéig. Am nem lenne akkora baj, csak közben a humor része is nyögvenyelős. Szóval a legfontosabb szempontokon ‘bukik’ el a projekt. A szereplők közben megbízhatóan hozzák a magukét, abban nincs is hiba.
A Pesti Balhé sok klisét használ, kevés maradandót mutat, de még így sem érdemes teljesen lesöpörni az asztalról és nem csak azért, mert „nem nagyon van más a moziban”. Szerencsére a Pappa pia és társai színvonalát minden szempontból messze felülmúlja, éppen csak saját magához nem tud megfelelően felnőni. Ettől függetlenül egy tökéletes nyári limonádé lesz a nagyközönség számára.
