[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Jodie Foster számára nem ismeretlen a rendezői szék. A ’90-es években két filmet is dirigált, ez elmúlt években pedig a Mel Gibsonnal készült A hódkóros mellett olyan sorozatepizódokat vezényelt, mint a House of Cards, vagy az Orange is the New Black. Legújabb rendezése, a Pénzes cápa pedig akár a nagy kiugrást is meghozhatta volna számára ebben a szerepben, hiszen a film alapsztorija kifejezetten jó. Az más kérdés, hogy a megvalósítás meglehetősen felemásra sikeredett.

A pénzügyi összeesküvések feltárása mostanában Hollywood kedvelt témái közé tartozik, gondoljunk csak az év elején bemutatott A nagy dobás c. zseniális filmre, ami lerántotta a leplet családok millióinak megnyomorítóiról. Más megközelítésből ugyan, de Pénzes cápa is megpróbálkozik valami hasonlóval, viszont itt egyetlen károsult drámája kerül a középpontba.

Kyle (Jack O’Connell) minden pénzét elbukja, amikor Lee Gates (George Clooney), a showman és pénzügyi guru tippjére hallgat. Kyle elkeseredésésben fegyverrel és két bombamellénnyel sétál be a Lee-t foglalkoztató csatornához és túszul ejti a műsorvezetetőt. Ráadásul azt állítja, hogy csak akkor nem aktiválja a nála lévő detonátort, ha a csatorna élőben közvetíti a követeléseit. Patty (Julia Roberts) adásrendezőként eleget tesz a fenyegetésnek, így aztán több millió New York-i nézheti egyenes adásban a drámát.

Money Monster

Mondjuk a dráma talán nem is a megfelelő kifejezés arra, amit a Pénzes cápa mutat nekünk, hiszen indokolatlan mennyiségű poénkodással van behintve. Jodie Foster még a bemutató előtt azt mondta, hogy azért is szeretett bele a forgatókönyvbe, mert nagyon hihető a sztori. Szerintem pedig épp ez a leggyengébb pontja az egésznek. Egy város, ahol mindenki emlkézetében élénken él, hogy mit jelent egy terrortámadás, nem úgy fog reagálni egy bombamellényes fenyegetésre, ahogy azt Foster mutatja nekünk. Anélkül hogy lelőném a film cselekményét, minden lépés elég könnyedén követi egymást a történetben, ami megint csak minimum szokatlan. Emellett persze az akció/thriller része tud működni, a film hangulata is jó, de a már említett felesleges poénkodások meglehetősen komolytalanná teszik a Pénzes cápát, miközben egy kőkemény dráma is kibontakozhatott volna belőle.

Illetve ott van még egy meglehetősen naív vonal is, ahol az elkeseredett főhős beszéde hallatán szinte minden szereplő magába néz és elgondolkodik, hogy jó e amit csinál. Ez nagyjából megfelel a 20 évvel ezelőtti filmes trendeknek, de jelenleg már nem annyira csapódik le pozitívumként a tapasztalt néző számára. Clooney karaktere is rövid időn belül olyan átalakuláson megy át, ami abszolút hiteltelen egy hasonló helyzetben lévő embertől, legyen bármekkora showman is.

Persze mindezek a dolgok végül egy egyszerű, de szórakoztató másfél órás filmben találkoznak, ami nem nagyon késztet gondolkodásra, ehelyett inkább mint egy jól betanított vakvezető kutya, úgy juttat el minket a végső megoldásig.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Jodie Foster majdnem jó filmje (Pénzes cápa - kritika)
Ami tetszett
  • régisulis akció elemek
  • Jack O’Connell jobb, mint a két nagy név
6Szerintünk
Olvasói értékelés: (2 Szavazások)
7.3