November 29-én újra kigyúltak az éles fények a PeCsa Music Hallban, ezúttal az igen nagy népszerűségnek örvendő ausztrál Parkway Drive, és előzenekarai tiszteletére. A már nem első alkalommal idelátogató, immáron headliner ‘strand metalcore’ csapatra négy évet várt a budapesti közönség, természetesen ezúttal sem hiába. Az pedig külön öröm, hogy a nagy érdeklődésnek köszönhetően végre nem volt elég a Dürer Kert a buli megrendezéséhez, így került át a Városliget másik végébe a rendezvény.
Az Emmure tavaly a Dürer Kertben olyan produkciót rakott le elénk, hogy azt a bulit azóta is mindenki ódaként zengi. A lemezeken meglehetősen egysíkú, a színpadon kívül pedig botrányoktól sem mentes csapat élőben bizony igazi fejletépős műsorokat nyom és szerencsére e jó szokásuktól most sem akartak eltérni. A PeCsa kimagasló hangtechnikájának hála bődületes erővel megszólaló Solar Flare Homicide vagy Protoman nagyon mélyen ivódott a fülekbe. A már nem először kissé Fred Durstre emlékeztető Frankie Palmeri lazasága és ellentmondást nem tűrő színpadi stílusa csak fokozta a hangulatot, maga a zenekar pedig végérvényesen elmondhatja magáról, hogy piszok jó koncertbanda.
A negyedik nagylemezét turnéztató Parkway Drive ezúttal nem csak tőle, de a stílust képviselő szcénától is szokatlan látványtechnikával készült. Nem mintha szükségük lett volna rá, de határozottan megdobta a hangulatot az óriási ledfal és a szinte már vakító fényjáték. A Sparks dallamai indították a showt, amit rögtön az Old Ghosts/New Regrets követett – természetesen az új lemezről. A két legutóbbi (Horizons, és Deep Blue címet viselő) albumokat követően kicsit keményebb, hardcoreosabb irányvonalú Atlas nem hozott osztatlan sikert a bandának, de a tegnap este felcsendülő dalok határozottan megtalálták közönségüket. Két korábbi sláger, a Sleepwalker és a Karma után a közönség lelkesedése egy pillanatra sem halványult, sőt szinte egyetlen csordavokállá olvadva búgta a Wild eyes kezdő hangjait és tekergett a circle pit a Boneyards alatt is. A Romance is Dead nosztalgikus riffjei után az Atlas első klipes nótája, a Dark Days jött, de a védjegy szerű Parkway’ break downokat 2007-ből felvonultató Dead Man’s Chest sem maradt ki a szórásból. Ezek után a bő fél háznyi tömeg választhatott, hogy a Swing, vagy a Gimme a D kerüljön terítékre, melyből az utóbbi került ki győztesen. Mondjuk ezért talán egy kicsit kár volt, mert a Swing már a Dark Days-ről hallgatva is az egyik legerősebb koncertnótának ígérkezett. Mindemellett a Home is for the Heartless-szel és a kihagyhatatlan Carrionnal zárni a bulit olyan, mintha egy fenséges lakoma után a világ legjobb desszertjét tálalnák fel nekünk.
Hogy a nagyon jó formát mutató Parkway Drive csapatát mikor látjuk újra itthon, az egyelőre kérdéses, ám annyi már biztos, hogy tavasszal legalább az Emmure visszatér Budapestre, méghozzá nem is akármilyen szereposztással.
