[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Az Örökségnél jobban nem igazán fogja megosztani a horror rajongókat egyetlen alkotás sem mostanában. Az első filmes Ari Aster olyan remekbeszabott történetet tett elénk, mely egy nyomasztó családi drámából fordul át valami egészen felfoghatatlanul sötét végkifejletbe.
Olcsó ijesztgetés helyett a film bő két órás játékidejének nyolcvan százalékát a Graham családot súlytó borzasztó tragédia és annak lassú feldolgozási folyamata teszi ki. Persze érezzük közben, hogy van itt valami sokkal mélyebb és horrorisztikusabb is a háttérben, ami alig várja, hogy kitörjön a fedezéke mögül.
Annie (Toni Collette) elvesztette édesanyját, de az hamar kiderül, hogy a viszonyuk nem volt túl rózsás. Férje, Steve (Gabriel Byrne) próbálja enyhíteni a szakadékot, ami talán pont ezért (vagy már régebb óta) ott tátong a családon belül és egyre távolabb sodorja tőlük két gyermeküket, Charlie-t (Milly Shaphiro) és Petert (Alex Wolff). De ő is csak addig járhat sikerrel, míg egy újabb haláleset nem történik, amitől végképp eszét veszti mindenki. Onnantól pedig már vezet is az utunk a pokolba, vagy valami még szörnyűbb helyre…
Közben persze még át kell esnünk Grahamék agóniáján, ami garantáltan okoz kellemetlen perceket a nézőknek. Nagyon megijedni itt nincs mitől, egyedül a hangulattól lesz rajtunk úrrá a jeges rémület. De ahogy összeáll a kép, hogy a gyász, a gyászolók, a gyászt feldolgozni segítők szerepe mi ebben a fura sztoriban, onnantól megkezdődik az igazi, sziklakemény horror.
Az Örökség nem lesz mindenki kedvenc horrorja, és nem azért mert annyira durva, hanem mert sokan nem azt kapják majd, amire előzetesen számítottak. Mondjuk ebben talán hibás némileg a trailer is, ami rendesen félrevezette a gyanútlan jegyvásárlót. Mindenesetre akinél betalál a film, az jó ideig biztosan nem szabadul tőle, mert ettől egyszerűen nem lehet. Ahhoz túl gonosz…
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
