Benoît Jacquot rendező új filmje megrendítően szép történetet dolgoz fel egy szerelmi háromszögről, mely a véletlenek különös játéka miatt egészen bizarr fordulatot vesz. Az abszurd csavart mégis teljesen hitelessé teszi a színészek remek játéka. Charlotte Gainsbourg A Nimfomániásban alakított ösztönlény megformálása után most egészen más szemszögből mutatja meg nekünk a mindent elsöprő szenvedély különböző fokozatait.
Mi történik akkor egy romantikus filmben, ha egy férfi és egy nő akaratlanul egymásba botlik egy pályaudvar előtt? Klasszikus romantikus felütés, nincs benne semmi különleges. Mi más történne, mint hogy első látásra egymásba szeretnek! Teljesen evidens és unalomig ismert ez a szituáció. Jacquot azonban a film első pillanatától kezdve olyan feszültséget generál a vásznon, hogy a történet egyszerűen képtelen unalomba fulladni, pedig mindvégig tökéletesen kiszámítható.
Marc a középkorú és boldogtalan adóellenőr véletlenül ismerkedik meg egy vidéki pályaudvar előtt Sylvie-vel, aki egy reménytelenül boldogtalan párkapcsolatban vergődik. Első pillantásra szimpatikusak lesznek egymásnak és a férfi képtelen elválni a nem mindennapi, melankolikus lánytól, ezért egész éjjel, szinte öntudatlan boldog révületben sétál vele. Hajnalban a pályaudvaron aztán megbeszélik, hogy pár nap múlva találkoznak Párizsban. Nem cserélnek telefonszámot, és még nem tudják egymás nevét sem. Ez valahogy nem az a tolakodó, egymás életébe kétségbeesetten és azonnal befurakodni vágyó megismerkedés. Ez sorsszerű, előre elrendeltetett kapocs, amit valahogy mindketten éreznek. Éppen ezért és talán saját törékeny lelkük védelmében sem sietnek sehová. A véletlen azonban kegyetlen módon töri szét álmaikat, Marc nem tud elmenni a megbeszélt párizsi találkozóra, mert szívrohamot kap. Sylvie csalódottságában mégis úgy dönt, hogy megpróbálja helyrehozni rossz párkapcsolatát, és barátjával Amerikába költözik. Marc pedig hiába keresi a nőt, sehol sem találja. Beletörődik a kudarcba és megpróbál tovább lépni. Megismerkedik egy Sophie nevű nővel, akivel lassacskán egymásba szeretnek és összeházasodnak. Úgy tűnik, nem titkolnak semmit addigi életükről. Marc előtt azonban mégis rejtve marad Sophie életének egy nagy titka, nevezetesen, hogy ő Sylvie testvére. A film akkor kezd csak igazán izgalmassá válni, amikor erre a rejtélyre fény derül és Sylvie haza látogat Franciaországba, hogy ott lehessen húga esküvőjén.
Charlotte Gainsbourg remek alakítása mellett nem marad el a Sophie-t játszó Chiara Mastroianni sem. A film egyik érdekessége, hogy Chiara a francia mozi nagyasszonya Chaterine Deneuve és Marcello Mastroianni lánya, ahogy az életben is, ebben a szerepben is Deneuve lányát alakítja.
A 3 szív egy kifejezetten jó francia film, még akkor is, ha az első perctől gyanítható a végkifejlet. Jacquot mégis úgy játszik a történettel és főleg a borzongató izgalmat indukáló filmzenével, hogy a néző nem unja el, és elégedetten távozik a moziból.
