[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Jian Liu animációs bűnügyi sztorija a kapitalizmusra váltó Kína jellegzetes figuráit ereszti össze, hogy kedvükre üldözzék egymást, na meg azt a nagy táska pénzt, ami az egyetlen kiutat jelenti számukra a kommunizmus rezignáltságából.
A Have a nice day egy klasszikus Guy Ritchie-féle történet akar lenni. Őrült, poénos hajsza a nagy zsozsóért, tipikus, de azért nagyon karakteres és főleg szórakoztató alvilági figurákkal, akik saját boldogulásuk reményében nem riadnak meg a jelentős mennyiségű erőszaktól sem. Tuti és főleg könnyű receptnek tűnik a sikerhez, de sajnos Jian Liu a megvalósításban vétett pár olyan hibát, ami meglehetősen agyoncsapja a végeredményt.
A történet szerint Sziao Csang a Kína déli részén élő teherautó sofőr egy nap gondol egyet és lenyúl egy pénzzel teli táskát főnökétől, hogy keretet szerezzen barátnője plasztikai műtétjére. A srác tervével csupán csak egy gond van, ez a főnök nem holmi becsületes kisvállalkozó, hanem a helyi érdekeltségű maffia mindenható feje. Így rövid időn belül Sziao Csang nyomában lohol a fél maffia, meg még pár szintén boldogulni vágyó arc, akiknek minden vágya, hogy magáénak tudhassa azt a fránya egymillió jüant.
A sztori megannyi lehetőséget rejt magában, de Jian Liu sajnos nem használja ki teljesen a kínálkozó alkalmat, hogy egy pörgős és emlékezetes történetet hozzon létre.
Az egy dolog, hogy rendezőnk rendkívüli tehetséggel és ötletességgel festi le a kommunista Kínában uralkodó kitörési vágyat, a mindent elnyomó igényt a túlértékelt kapitalizmus által kínált lehetőségek megszerzésére. A szinte teljesen egyszínű, szürkészöldbe hajló képek prímán lefestik az általános közhangulatot, a menekülni vágyást valami jobb, gazdagabb, színesebb, tökéletesebb felé.
A szereplők azonban túlságosan is belesüppednek ebbe a hangulatba, egyáltalán nem keltik fel a néző érdeklődését saját sorsuk iránt. Jellemük nincs kellőképpen kidolgozva ahhoz, hogy érdekesek legyenek, és bármiféle érzelmet érezzünk irántuk, netán azonosulhassunk velük. Végig érdektelenek maradnak, így pedig a történet, amúgy kifejezetten ügyes csattanója sem éri el a kellő hatást.
A másik hiba, hogy az események üteme is túlzottan lassú. Így hiába csak 77 perc a teljes játékidő, azt simán a triplájának érzi az ember. Én például kifejezetten szeretem a furcsa, különleges megközelítést alkalmazó filmeket, de az, amikor rendezőnk hosszú percekig egy adott dologra fókuszálva (pl. hullámzó víz) szinte már állóképnek látszó kompozíciókat mutat, az már nekem is sok volt és szerettem volna kiszaladni a moziból, csak hogy végre történjen már valami. Mondjuk, aki bírja a nagyon nyugis dolgokat, annak biztos be fog jönni ez a film.
Másoknak viszont a Have a nice day sajnos egy kihagyott lehetőség marad, amiben nincs elég kraft, hogy igazán szórakoztató legyen.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
