[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
A Tűnj el! eredetileg el sem jutott volna hozzánk, de mivel óriási kritikai és közönségsiker kísérte a filmet Amerikában, végül nálunk is bemutatták. És milyen jól tették ezt, hiszen Jordan Peele (Keanu: Macskaland, Key and Peele) komikus egy egészen okos, etniaki problémákat feszegető thrillert rakott össze, melyet egy csipetnyi horror hatással és nagy adag társadalomkritikával hintett be.
Chris (Daniel Kaluuya) és a barátnője, Rose (Allison Williams) először látogatnak el a lány szüleihez, ráadásul rögtön egy hosszú hétvégével indítanak a messzi családi birtokon. Chris a család túlzottan előzékeny vendégszeretetét annak tulajdonítja, hogy ezzel próbálják leplezni zavarukat, amiért a lányuk egy fekete sráccal jár. Ám ahogy telik a hétvége, egyre több nyugtalanító dolog történik, mígnem lassan fény derül az igazságra, ami felülmúlja Chris legdurvább rémálmait is.
A film hozzánk már úgy futott be, hogy szinte semmi negatív kritikát nem kapott a tengeren túlon, sőt, a Rotten Tomatoes mérvadó mutatója szerint 99%-on állt (és áll még azóta is), de ennyire azért nem tökéletes itt minden. A sok pozitív vélemény inkább szól az újszerű megközelítésnek, mely a fehérek és feketék közti ellentétet veszi alapul. A Tűnj el! nem egyszerűen bemutatja, hogy létezik a rasszizmus (minden irányba), sokkal inkább görbe tükröt tart az egész jelenségnek. Szatírikus thriller bontakozik ki a szemünk előtt, mely ugyan sok helyen horrorként lett definiálva, de néhány ijesztő jeleneten kívül nem nagyon tartozik ebbe a műfaji kategóriába.
És miért nem tökéletes az alkotás? Hát mert egy rakat klisés elemmel dolgozik, melyet nem egyszer, nem kétszer láthattunk már korábban. A félelem nem üli meg a filmet, pedig jó párszor adva van hozzá a helyzet, csak épp mindig megáll egy pontnál a feszültség, hiába van benne a nagyobb potenciál. A színészek viszont nagyon jól hozzák a valódi társadalmunkban is létező szerepeket. A túlkompenzáló fehér család, attól függetlenül, hogy hátsó szándékuk van, tipikus példája annak, mikor valaki mindenáron bizonygatni akarja, hogy ő nem olyan, mint a többiek, a gonoszak, a rosszak, akik elnyomnak valakit a bőrszíne miatt.
Peele egyébként nem hazudtolja meg magát, az Amerikában sikeres komikusként működő rendező sok fekete humort fűzött a sztoriba, amitől ha nem is kap el a röhögőgörcs, de az eléri, hogy kínosan érezzük magunkat a karakterek helyett is. Közben a történetvezetés iránya egészen furcsa fordulatokat bír venni: nem ragad le a kiszámíthatóságánál (van benne az is), inkább szinte már megöbbentő helyzetekkel áll elő a vége felé. Mondhati becsapós a film, egy pillanat allatt állítja a feje tetejére azt, ami sokáig egyértelműnek tűnik.
A Tűnj el! egy abszurd látlelet a ma Amerikáról, ami ezen túl egy jó thriller is egyben. Ha nem is tökéletes végig, de biztosan sokaknak tud majd komoly meglepetést okozni.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
