[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A Mindenáron esküvő egy aranyos kis szerelmes történet, vígjátéknak viszont eléggé elcsépelt és egysíkú. Sajnos kiaknázatlan marad benne megannyi lehetőség, amit a vicces alaphelyzet kínál. Ez azért is szomorú, mert egy lagzinál mókásabb szituációt szinte elképzelni sem lehet. Násznép, alkohol, örömszülők, na és persze maga az eszeveszett szerelem. A legcsodásabb kabaré az egész világon! Ilyen ziccert kihagyni, egyszerűen pazarlás.

A kétbalkezes Alex (Dani Rovira) egy angliai nyelvtáborban ismeri meg álmai asszonyát még a középiskola alatt. Már az első pillanatban érzi, hogy minden kétséget kizáróan Eva (María Valverde) lesz az a lány, akivel le akarja élni az egész életét. Remélni sem meri, hogy Eva viszonozza érzéseit, ám a lány is érzi, hogy őket tényleg egymásnak teremtette az ég. Tehát minden adott hozzá, hogy gyorsan ugorjunk is egyet az időben és megérkezzünk a szerelmes gerlepár lázas esküvői előkészületeibe.

Alex és Eva Angliában szeretne összeházasodni egy isten háta mögötti falucskában, ott ahol megismerkedtek hajdanán. A romantikus ötlet megvalósításához pedig ugye oda kell utaztatniuk az egész násznépet Spanyolországból. Ez pedig olyan feladat, amitől egy hivatásos, nagy tudású, nyugdíj előtt álló fuvarszervező is azonnal eldobná az agyát, pláne ha megspékeljük még egy kis sztrájkkal és némi vulkáni hamuval. A kedélyes utazás így nagyon könnyen rémálommá válhat, ez nem is kérdés. Arról már nem is beszélve, hogy mi történhet akkor, ha a menyasszony túl sokat iszik a pót lánybúcsúján.

Mesésen bonyolult kis szituációt hoztak össze nekünk a forgatókönyvírók, aminek ontania kéne magából a jobbnál jobb poénokat, de sajnos ezen a szinten elakad a gépezet. A hiba ott csúszhatott a számításba, hogy az alkotók nem szenteltek elég időt a karakterek kidolgozására. Pedig a láncdohányos cserfes nagynénik, az elviselhetetlen anyós és a vadóc barátnők csapata igazán ígéretesnek tűnik a film legelején. Többet azonban nem tudunk meg a szereplők jelleméről, végig csak ez a pár silány kis címke virít csak a homlokukon. Innentől kezdve hatalmas dicséretben kell részesítenem a színészeket, akik megfelelő iránymutatás hiányában is képesek voltak valamennyire mégis élvezhetővé varázsolni a filmet.

A poénok egy része csak és kizárólag arra épül, hogy a hangos spanyol násznép megpróbál angolul beszélni, ami eredetiben biztosan sokkal viccesebb lehet, de a magyar szinkron ezt teljesen élvezhetetlenné teszi. A többi geget pedig kivétel nélkül láttuk már más hasonló témájú filmekben, szóval abban biztos vagyok, hogy senkit nem fog meglepetés érni.

Mindent összevetve a Mindenáron esküvő egy cuki, de unalmas vígjáték. Mondjuk, ha az a titkos romantikus perverziónk, hogy megnézzük az összes olyan filmet, aminek a címében szerepel az esküvő szó, akkor egyeseknek valóban szórakoztató lehet. Elvégre a szerelem mindig győzedelmeskedik, még akkor is, ha a forgatókönyvíró nincs a helyzet magaslatán.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Bájos, de nem vicces (Mindenáron esküvő - kritika)
A Mindenáron esküvő egy aranyos kis szerelmes történet, vígjátéknak viszont eléggé elcsépelt és egysíkú. Sajnos kiaknázatlan marad benne megannyi lehetőség, amit a vicces alaphelyzet kínál.
4.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
4.6