[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Rémi Bezançon legújabb filmje talán egy teljesen átlagos francia vígjáték lenne, ha a végén lévő fordulat nem ütne akkorát, hogy a fal adja a másikat. A mi jövőnk egy kedves, emberközeli és nagyon szórakoztató mozi a harmincasok életének komoly és persze komikus dilemmáiról.
Bezançon filmje arról szól, hogy mi is történik velünk a felnőtté válás után. Mit tesznek velünk az unalmas és szürke hétköznapok, valamint, hogy hogyan hatnak ki felnőtt életünkre a gyerekkorunkban minket ért traumák, hiszen mindannyian cipelünk magunkkal egy olyan csomagot, amitől szeretnénk megszabadulni. Csakhogy ez nem mindig egyszerű feladat.
Ez eddig igazából jobban hasonlít egy drámára, mintsem vígjátékra, pedig A mi jövőnk egy kifejezetten vicces film, tele olyan poénokkal, amiken nagyon jókat derülhetünk, főleg akkor, ha már elmúltunk harminc évesek és már rájöttünk, hogy bizony mi sem vagyunk halhatatlanok.
Főhősünk Yann (Pierre Rochefort) a sikeres biztosítási ügynök pontosan ebben az unalmas, óvatos nyugalmasságban éli látszólag boldog és tökéletes életét feleségével. Minden megvan, amire valaha vágyott, mégis legtöbbször búskomor és depressziós. Beleszürkült az unalmas hétköznapokba, semmi sem villanyozza fel igazából. Még annak sem örül, amikor felesége egy szuper meglepetés bulit szervez a születésnapjára. A buli estéjén igazából csak egyetlen dolognak képes felvillanyozni, annak a régi doboznak a látványa, ami tele van fényképekkel a gyerekkorából.
Yann az egyik képen meglátja régi barátját, Thomast (Pio Marmai) és úgy dönt, hogy felkeresi a régi havert. Thomas totális ellentéte a konszolidált biztosítási ügynöknek. Felelőtlen és gyerekes, tulajdonképpen olyan, mintha még most is középiskolás suhanc lenne.
Találkozásuk után mindketten rájönnek, hogy rossz felé tart az életük, ezért elhatározzák, hogy felkeresik régi osztálytársaikat, hátha így megtörik a rajtuk lévő átok és új fordulatot vehet elrontott életük. A régi banda azonban számos olyan meglepetést tartogat számukra, amire Yann egyáltalán nincs felkészülve és arra sem, ami a különös látogatások után vár rá.
Annak ellenére, hogy ez egy vígjáték a fő cselekményszálon kívül, több szokatlanul komoly témával is foglalkozik, mint például a gyerekvállalás és a meddőség, vagy a halál elfogadása és a végső pillanatra való felkészülés. Ettől nagyon emberközeli és megható is a történet.
A film végén lévő fordulat nekem elég nagy meglepetés volt. Bezançon nagyon jól építkezik az első perctől kezdve, így a befejezés is hatásosra sikerül. Pár apró részlettől eltekintve semmi sem utal a végkifejletre. Én például biztosan újra fogom nézni a filmet, mert minden bizonnyal érdekes lesz beazonosítani az árulkodó részleteteket, amik az első alkalommal nem biztos, hogy feltűntek a számomra.
A mi jövőnk egy igazi kihagyhatatlan csavart labda. Jó kis francia vígjáték, amit a különleges befejezés csak még szórakoztatóbbá és élvezetesebbé tesz. Harmincasoknak mindenképpen kötelező!
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
