[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Margarethe von Trotta legújabb filmjében egy szövevényes családtörténetet fejt fel. Az Elcserélt világ alaptörténete és hangzatos címe talán első pillantásra sokatmondónak tűnhet, a megvalósítás azonban már nem sikerült tökéletesen.

Paul (Matthias Habich) léptelen feldolgozni felesége egy évvel ezelőtti halálát. Szinte már aludni is képtelen, mert kísérti a titokzatos és lezáratlan múlt. Fájdalma szinte már az elviselhetetlenségig fokozódik, amikor az újságban megpillantja a híres amerikai operaénekesnő, Caterina Fabiani (Barbara Sukowa) képét, aki a felsége kiköpött mása. Paul lánya, Sophie (Katja Riemann) hosszas kérlelés után New Yorkba utazik, hogy fényt derítsen a különös hasonlóságra. Nyomozása hihetetlen családi titkokat leplez le, melyek gyötrelmesebbé teszik a múltat, ugyanakkor egy szebb jövő ígéretét is magukban hordozzák.

A kezdés akár még izgalmas is lehetne, hiszen hasonló felütésekből már sok jó film született, Margarethe von Trotta azonban kihagyja a lehetőséget és egy kommersz megoldással próbálkozik. A legegyszerűbb utat választva kiszámíthatóan és már-már szájbarágósan magyarázza meg a film elején lévő borzongatóan izgalmas történéseket. Így a végeredmény sajnos eléggé lapos és szürke lesz.

A történetben több olyan szál is van, ami időpazarlásnak tűnik és csak elveszi a játékidőt a lényegi dolgoktól. Ilyen például, hogy Sophie nem csak sikertelen énekesnő, hanem anyakönyvvezető és esküvőszervező is. Ez a végeredmény szempontjából teljesen érdektelen, mert azok a viccesnek szánt jelenetek, amelyekben Sophie a házasulni kívánó párokkal beszélget különböző kávézókban egyáltalán nem lettek viccesek. Csak megakasztják és eltérítik a történetet.

Engem nagyon zavart, hogy a rendezőnő nem fordított elég gondot a szereplők kiválasztására. Itt egyáltalán nem a színészi teljesítményre gondolok, mert azzal nincs és nem is lehet semmi gond, hiszen a szereplők egytől egyig kiváló színészek. A probléma az életkorukkal van, mert ebben a szövevényes, korokon átívelő történetben, ahol anyák és lányok ennyire hasonlítanak egymásra, a korcsoportok nagyon könnyen egymásba csúsznak és ettől túlságosan is hihetetlen lesz a történet. Végig volt egy „ezzel ugyan engem nem ettetek meg” érzésem, ami nagyon is sokat rontott a filmélményen.

A film másik hibája, hogy nem tudja elkötelezni magát egy adott műfaj mellett. Van benne sok romantikus elem, bár egy ideig úgy tűnik, hogy direktorunk eljátszott annak a gondolatával is, hogy thrillert forgasson a sztoriból, ezt a szálat azonban nagyon hamar feladja, és inkább marad a szentimentális érzelgősségnél, ami igazán sajnálatos. A film vége szinte már kolosszálisan giccses, egy hatalmas rózsaszín vattacukorfelhő, ami teljesen érthetetlen az erős kezdés után.

Az Elcserélt világ egy kihagyott lehetőség, amiből összeszedett és következetes írói és rendezői munkával, sokkal jobb filmet lehetett volna forgatni. Még csak azt sem mondhatjuk rá, hogy szép próbálkozás lenne. Igazán kár érte!

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Mese és valóság határán (Elcserélt világ - kritika)
Az Elcserélt világ egy kihagyott lehetőség, amiből összeszedett és következetes írói és rendezői munkával, sokkal jobb filmet lehetett volna forgatni.
5.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
5.9