Will Farell és Mark Wahlberg új mozija kimondottan kellemes darab a futószalagon gyártott amerikai vígjátékok között. Az alkotók szerencsére képesek voltak mellőzni az altáji humor mostanság annyira favorizált divathullámát, így egy valóban szórakoztató másfél órában lehet részünk, ha jegyet váltunk a filmre.

Némi túlzással akár családi filmnek is nevezhetnénk Farell és Wahlberg mulatságos jutalomjátékát. A Pancser Police után itt végre hibátlanul működik a komikus duó és még a sztori is abszolút leköti az embert. Még mondanivalója és tanulsága is van. Ennél többet én nem is várnék egy habkönnyű vígjátéktól!

Brad (Will Farell) mintaszerű férj és családapa. Nagy szeretettel és odafigyeléssel neveli két mostohagyermekét, akik felesége első házasságából születtek. A kezdeti nehézségek ellenére kitartó munkával mégis sikerül a gyerekek bizalmába férkőznie. Szinte már úgy tűnik, hogy semmi nem ronthatja el a frissen kialakult családi idillt, amikor is váratlanul betoppan a gyerekek igazi apja. Dusty (Mark Wahlberg) totálisan más, mint Brad. Vagány, belevaló pasi, egy igazi macsó, aki motoron jár és minden szempontból sokkal izgalmasabb, mint a jámbor pótpapa. Kettőjük versengése végeláthatatlan küzdelembe torkollik, mi pedig remekül szórakozhatunk esetlen próbálkozásaikon, melyekkel el szeretnék nyerni a gyerekek jóindulatát.

Az egész játékidő alatt a főszereplők egyenletes ütemben szórják a poénokat, melyekből most szerencsére kimaradtak a gusztustalanul gyomorforgató gegek. Ezért nem lehetünk elég hálásak a forgatókönyvírók népes csapatának! Azt meg, hogy egy borzalmasan ronda kutya egyszer diszkréten odarondít a vászonra, hát majd csak kibírjuk valahogy! A durvább poénok is maradéktalanul az ingerküszöb alatt maradnak és akad köztük jó pár igazán szellemes is.

Külön ki kell emelnünk a film két mellékszereplőjét, hiszen nélkülük nem is lenne ennyire vicces a történet. Thomas Haden Church remekül adja a modortalan főnököt, aki hülye történetekkel traktálja alkalmazottait. Hannibal Buress pedig brillíroz a szerencsétlen ezermester szerepében.

Kár is tovább ragozni, ez egy jó vígjáték. Nagyon emberi és pont ez az, amitől annyira vicces.

Köszönjük a vetítést a UIP-Duna Filmnek!

Ki a fasza apa? (Megjött apuci - kritika)
Az egész játékidő alatt a főszereplők egyenletes ütemben szórják a poénokat, melyekből most szerencsére kimaradtak a gusztustalanul gyomorforgató gegek.
7.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (5 Szavazások)
7.6