A segítség című Oscar-díjas film után ismét együtt dolgozhatott Octavia Spencer és Tate Taylor rendező, hogy ezúttal egy Blumhouse-produkcióban hozzák a frászt a nézőre. Legalábbis ezzel próbáloznak a Mami címre keresztelt thrillerben, de nem lennénk meglepődve, ha sokan inkább kissé cinikusan mosolyognának ijedtség helyett.
Pedig a Mami önmagában nem egy rossz film, csak hát hiányzik belőle az az extra, ami kiemelné a tucat thrillerek tengeréből. Octavia Spencer remek a szerepében, abszolút hitelesen alakítja a magányos Sue Annt, aki fiatalkori megaláztatásait készül megtorolni egy csapat tinédzseren. Egy nap Maggie (Diana Silver), egy kamaszlány, aki nemrég érkezett a városba, megkéri Sue Annt, hogy vegyen egy kis piát neki és a barátainak. Sue Ann kihasználja az alkalmat, és felajánlja a fiataloknak, hogy bulizzanak háza alagsorában, így nem kell ittasan vezetniük. De van néhány betartandó szabály. Az egyik bulizónak józannak kell maradnia. Nem szabad káromkodni és nem szabad felmenni a lakásba. De amikor Mami vendégszeretete kezd őrületbe fordulni, a kamaszok álma rémálommá változik, és Mami alagsora, ami kezdetben a város legjobb bulihelyének tűnt, maga lesz a földi pokol.
De mire eljutunk addig a pokolig – mely itt-ott tényleg húzós – elég nyögvenyelős utat kell bejárnunk. A mesterkélt párbeszédekkel felvértezett tinik egészen természetellenesen tudnak viselkedni, ami egy idő után tényleg baromi zavaró lesz. A film ráadásul tényleg sokáig nem tudja eldönteni, hogy mit is akar a nézőnek mutatni. Egyes szereplőket csak rángat a vásznon, azok meg hebegnek-habognak, amitől nem leszünk közelebb egy kerek egész sztorihoz.
Octavia Spencer drámája persze nagyon is valós kórképet fest a zaklatott ember lelkiállapotáról, de az is tény, hogy szinte már indokolatlanul seggfej vele mindenki a környezetében. Mikor eljut addig a robbanáspontig, ahol fejébe veszi a bosszút évtizedekkel ezelőtti sérelmeiért, akkor senki nincs már biztonságban. És ez egy kicsit megint csak olyan keserű szájízt hagy a szánkban, túltolja a dolgokat, pedig sokáig épp hogy alig akar adagolni bármit is.
A Mami nem ZS kategóriás film, vannak egész jó és ijesztő pillanatai is, de nem szabad túl sokat várni tőle és akkor nem lehet nagyot koppanni.
