Warning: A non-numeric value encountered in /home/rhsmhi/wwwroot/rated.hu/wp-content/themes/valenti/library/core.php on line 1444

Warning: A non-numeric value encountered in /home/rhsmhi/wwwroot/rated.hu/wp-content/themes/valenti/library/core.php on line 1444

Egyvalamit nyugodtan kijelenthetünk a vámpírokkal kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy tulajdonképpen a vérszívó is csak ember. Legalábbis valaha garantáltan az volt. Ezen túl igazából semmiben sem lehetünk biztosak. Egyáltalán mi az, amit valóban tudunk a vámpírokról? Természetesen ott vannak a szokásos közhelyek: vért isznak, hegyes foguk van, és mindennél jobban szeretik a szüzeket. Ámde hogyan él igazából egy vámpír? Most megtudhatjuk a Hétköznapi vámpírokból!

A dokumentumfilmnek álcázott horror vígjáték tényleg jobb, mint az átlag ebben a kategóriában, bár nekem valahogy még így sem jött át igazán. Az alkotók szerencsére mellőzték a nagyon alantas poénokat és tényleg belevittek jó pár eredeti ötletet, de ettől még bőven akad benne olyan rész, ami a kínosan ciki határát súrolja. Nekem kifejezetten zavaró volt, hogy a film közepére mintha maguk az alkotók is elfelejtették volna, hogy milyen stílusban is kezdték forgatni a történetet. A használható dokumentarista stílusjegyek egy ponton teljesen elhalnak, aztán hirtelen ismét visszatérnek.

A mozi alapgondolata valóban eredeti és sok lehetőséget rejt magában, miszerint egy dokumentumfilmes stáb esélyt kap négy vámpírtól, hogy lefilmezzék hétköznapjaikat. Viago, Deacon, Vadislav és Petyr közös albérletben laknak és megvan a bejáratott napi rutinjuk. Felkelés, reggelire pár finom csirkék élveboncolása, a véres edények elmosogatása, takarítás az előző napi maszatos vacsora után. Pontosan úgy, mint minden normális háztartásban. Sok száz éve ugyanaz a lemez minden nap. A 21. századi nagyváros melyben élni kényszerülnek, azonban új problémákkal is szembe állítja kissé régimódi hőseinket, akiknek lövésük sincs a manapság menő dolgokról.

Ez a helyzet akkor változik meg gyökeresen, amikor Petyr nagy buzgalmában vámpírrá változtatja a hozzájuk vacsorázni érkező Nicket, aki így saját maga lesz az est főfogása. A fiatal srác átváltozását nyomon követve újabb és újabb titkokat tudhatunk meg a vérszívó bandáról. Például, hogy mennyire nehéz felöltözni, ha valakinek egyáltalán nincs tükörképe, vagy mi történik akkor, ha egy vámpír szilárd táplálékot vesz magához. Betekintést nyerhetünk főhőseink előéletébe is, akikről kiderül, hogy nekik is van szívük, még akkor is, ha az halott és hideg. Nick legjobb barátja Stu ugyanis nagyon szimpatikus lesz nekik és nem csak azért, mert szeretnék elfogyasztani. Nick és Stu együttes erővel ismertetik meg őket a technika vívmányaival, átvezetve őket a modern világ kapuján, ők pedig hálából meghagyják az életét. Amikor pedig Stu bajba kerül együttes erővel sietnek a segítségére.

A film a mindig aktuális emberi dilemmákat mutatja be. Tulajdonképpen sorra veszi a nagyvárosi férfiak leggyakoribb problémáit, az ismerkedés nehézségeit, a párkapcsolati problémákat, a munkában való érvényesülést és a barátságok buktatóit.

A karaktereket amúgy jól kidogozták a film készítői, mindegyik finom paródiája az alapvető mitologikus vámpír alakoknak, mint például Drakula vagy Nosferatu. Kis költségvetésű független filmhez képest az effektek is teljesen rendben vannak.

A film szerencsére sokkal jobb, mint a csillámporosan nyálas szerelmes vámpír kreálmányok, de sajnos még így is elég vérszegény, hogy megelőzze a Titanic Fesztivál legjobb vámpíros filmjét, a Csadoros vérszívót.

 

 

Konvencionális lakóközösség extrákkal (Hétköznapi vámpírok - kritika)
"A film szerencsére sokkal jobb, mint a csillámporosan nyálas szerelmes vámpír kreálmányok, de sajnos még így is elég vérszegény, hogy megelőzze a Titanic Fesztivál legjobb vámpíros filmjét, a Csadoros vérszívót."
7Összpontszám
Olvasói értékelés: (0 Szavazások)
0.0