[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Milyen lenne egy olyan világ, ahol a túlnépesedés problémáját egyszerűen az emberek lekicsinyítésével oldanák meg? Erre az érdekes és igencsak érdekfeszítő kérdés megválaszolására látunk egy kissé gyenge kísérletet százharminöt, nem túl izgalmas percen át.
Paul Safranek (Matt Damon) és felesége úgy dönt, hogy belevágnak egy új életbe, ahol egy lekicsinyített közösségben fogják hátralévő életüket tölteni, maguk is kisebb mértben. Az eredeti cél a Föld túlnépesedésének gyors ütemű növekedésének mérséklése, ámde akik belevágnak többnyire a kézzel fogható anyagi javak miatt teszik. Hiszen egy kisebb méretű életben kevesebből is megél az ember, így a megkeresett pénze is többet ér. Ezzel kezdetét veszi a házaspár egész életét megváltoztató folyamat.
Maga az ötlet nagyon izgalmas és igazán sokat ígérő. Hiszen a probléma valós, és erre igazán jó, humánus megoldás nem is született meg eddig. Így jólesik eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne ha létezne egy olyan lehetőség, amiért ugyan fel kell áldozni a régi életünket, viszont cserébe kapunk egy újat, ami a külsőségeket tekintve majdnem ugyanolyan, és még a pénzünk is többet ér. Ez sokaknak hangzik kecsegtetően. Addig a pontig, amig ezeket a kérdéseket boncolgatja a film, egészen gördülékenyen halad előre a történet. Miután megtörténik maga Paul és felesége Audrey (Kristen Wiig) lekicsinyítése nagyon sok vidámabb képet kapunk arról, hogy milyen méretbeli különbségek vannak a normál és pöttöm világ között. Sajnos ezek nagyon gyorsan ki is kopnak a filmből, pedig ez egy olyan ziccer, amit a film végéig ki kellett volna használni. Azért is érdemes lett volna, mert maga a történet az átalakulás után egyre laposabb lesz, és nagyon nehezen tartja fent a néző figyelmét. Sablonos fordulatukat kapunk az emberi természet hibáiból és hogy ez összeségében milyen károkat okoz a társadalomnak és a természetnek. Semmi olyan újdonságot nem vet fel, amit ne hallottunk volna már ezerszer és a válaszok is elég döcögősek.
Matt Damon jól érezhetően kezd a komolyabb filmek felé fordulni, ezt jelzi az előző, sokkal sikeresebb alakítása a Suburbiconban is. A játéka itt sem volt rosszabb, csak épp egy semmilyen átlag Jóskát eljátszani nem ad lehetőséget egy egetrengető alakításra. Márpedig érezhetően az a célja, hogy lassan de biztosan az Oscar közelébe kerüljön ismét. Christoph Waltznak könnyebb dolga volt, mert a szerepe is nagyobb teret hagyott neki, hogy alakítása maradandóbb legyen. Sok mókás pillatanokat okozott a bohém, állandóan bulizó szomszéd, Dusan Mirkovic szerepében.
Sajnálatos, hogy Alexander Payne rendezőnek, aki többek közt a nagy sikerű Utódokat is jegyzi, most nem sikerült maradandót alkotni. Pedig a téma számtalan lehetőséget adott erre.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
