A Keane gyakorlatilag a Coldplay-el egy időben kezdett el kimagaslani a brit popzene mezőnyéből, viszont amíg Chris Martin együttese jóformán a világ egyik leghíresebb zenekara lett mára, addig a Keane, fogalmazzunk úgy, hű maradt önmagához és nem áldozta fel a saját, komfortos zenei világát a popularitás oltárán. Éppen ezért Tom Chaplin zenekara nem tett szert sosem látott népszerűségre, viszont sokak szótárában- köztük az enyémben is – a nevük masszívan egyenlő az igényesség fogalmával. A nemrégiben megjelent, nyolcszámos ‘Night Train’ EP még ha másképp is, de rátesz egy lapáttal a zenekar eddigi munkásságára…

A csapat 2004-es megjelenésű, ‘Hope And Fears’ című lemeze az Egyesült Királyságon belül nagyon komoly eredményeket tudott felmutatni. Konkrétan kilencszeres (!) platinalemez lett. A két évvel későbbi folytatás, az ‘Under The Iron Sea’ már szélesebb körben, így hazánkban is megismertette a Keane nevét a közönséggel, hogy aztán a 2008-as ‘Perfect Symmetry‘ slágergyűjteménye végképp beírja a sussex-i zenekar nevét a köztudatba.

A ‘Night Train’ a csapat legutóbbi világkörüli turnéján összestúdiózott nótákból állt össze, talán ez adhat magyarázatot a stílusi sokszínűségre, ami ezért többségében a 80-as évek zenei világából táplálkozik. Az intróként funkcionáló ‘House Lights‘ után bekúszó ‘Back In Time’ akár egy Killers lemezen is elférne, szinte csak Brandon Flowers hangja hiányzik alóla. Mindenesetre nagyon fogós, főleg a szinti témának köszönhetően. A ‘Stop For A Minute’ talán ez egész EP zászlóshajója. A szomáliai származású, de egyébként kanadai rapperrel, K’naannal közösen felvett dal egy fantasztikus sláger, amit még az is maximálisan megszerethet, akihez az RnB egyáltalán nem áll közel. Chaplin és K’naan duettje viszont egyszerűen megragadja az embert, jómagam például ha százszor nem hallgattam meg egy hónap alatt, akkor egyszer sem. A ‘Clear Skies’ sokaknak a U2-t juttathatja eszébe, míg a Tigarah-val kollaborációban előadott ‘Ishin Denshin (You’ve Got To Help Yourself)‘ egy kissé naiv hangulatot sugároz. A ‘Your Love‘ tökéletesen hozza a 80-as évek újjáélesztett szinti popját, ahogyan azt az utóbbi időben például a norvég A-HA-tól hallhattuk. Az ismét csak K’naan közreműködésével készült ‘Looking Back’ akarva-akaratlanul Sylvester Stallone Rocky filmjeit juttatja az eszünkbe. A lemezt lezáró ‘My Shadows’ pedig ugyan kissé lírai hangvételű, de a leginkább Keane-es dal az összes közül.

Értékes kiadvánnyal gazdagodott a Keane-életmű ezzel az EP-vel, ahogy azoknak a lemezgyűjteménye is, akik beszerzik a Night Traint. Mindezek alapján pedig nagyon várós egy új, teljes album, valamint hogy végre Budapesten is láthassuk korunk egyik legkülönlegesebb britpop/rock zenekarát.

8/10