Nancy Meyers, a romantikus vígjátékok koronázatlan királynője ismét egy remek filmmel gazdagította életművét. Legújabb történetében a férfiakat helyezi előtérbe. A kezdőben Robert De Niro megmutatja, hogy hogyan is boldogul egy lassabb tempóhoz szokott úriember a 21. század rohanó őrületében.
Meyers filmjei között nemigen találunk rosszat. Bár az 1980-as Benjamin közlegényről azért lehetne vitatkozni, hunyjunk inkább szemet felette és koncentráljuk azokra a történeteire, amiket minden magára csak kicsit is adó romantikus filmőrült betéve ismer. Mindannyian láttuk már Mel Gibsont sután lábat gyantázni, miközben arra próbált rájönni, hogy mi kell a nőnek. Jack Nicholson pedig még a csupasz hátsóját is megmutatta a világnak a Minden végzet nehézben. Meyers romantikus történeteinek középpontjában eddig leginkább csak a nők problémái álltak. A férfiakat csak, mint elengedhetetlen kiegészítők voltak jelen a történetben, mint a gondok és bonyodalmak okozói, vagy hős megmentők a fehér lovon. Nancy Meyers mindig is okosan viccelődött a pasikon, hogy női karakterei erősebben és szebben ragyoghassanak.
A kezdő viszont teljesen más. Itt a főszereplő egyfajta állandóságot és értéket biztosít, nem a figura vicces, inkább csak az, ahogy a körülötte rohanó világ leelőzi saját magát. Ben Whittaker (Robert De Niro) a nyugdíjas özvegyember karakterének nem szükséges egy cseppet sem fejlődnie, ő már készen van, mindent tud az életről, amit csak tudni lehet. Ő az, aki változásokat generál a többi szereplő életében.
Felesége halála után mindent megpróbál, hogy hozzászokjon a nyugdíjas élet „örömeihez”, de bármennyire is próbálkozik, nem találja a helyét. Hiányzik neki a munka és az, hogy hasznosnak érezhesse magát. Éppen ezért kapva kap az alkalmon, amikor egy cég szenior gyakornokokat keres. Ben megkapja az állást, hogy aztán alaposan felforgassa a fiatalos lendületű cégvezető, Jules (Anne Hathaway) jól bevált munkarendjét és életét.
Meyers egy csapásra bebizonyítja a filmben, hogy az idősebbek élet és munkatapasztalata cseppet sem lebecsülendő, és ők is megfelelhetnek a mai munkaerőpiac minden elvárásának még akkor is, ha a technikai kütyük használata nem is működik náluk készségszinten.
De Niro-t igazán érdekes egy olyan szerepben látni, ahol nem egy domináns alfahímet játszik, hanem egy visszafogottabb, megfontolt karaktert. A színészlegenda játéka nem szorul további dicséretre, hiszen bármit játsszon is, úgyis remek lesz benne. (Itt említeném meg a remek magyar szinkront, szerencsére semmit nem vesz el a filmből, sőt megkockáztatom, hogy Revicky Gábor hangja nélkül nem lenne ugyanaz De Niro figurája.)
Hathaway is jól hozza a modern anya figuráját, akire iszonyú felelősség hárul, hogy megfeleljen a hihetetlen mennyiségű elvárásnak, ami ránehezedik. Egyszerre kell megfelelnie anyaként és cégvezetőként, és ez óhatatlanul azt jelenti, hogy életének egyik fele sérülni fog. A kezdő megtanítja nekünk, hogy semmi sem lehet fontosabb, mint az életben, mint a személyes kapcsolataink, és hogy a saját magunk érdekében néha meg kell tanulnunk behúzni a féket és megállni egy jó időre.
Köszönet az InterComnak a vetítéséért!
- a színészek
- a szinkron
- talán kissé túl sok a cukormáz
