[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Matt Damon 45 évesen is kirobbanóan jó formában van, de Paul Greengrass rendező új Bourne-filmjében már kevés újdonságot tud felmutatni. Kevesebbet, mint ahány mondat jutott Damonnak a Jason Bourne címre keresztelt ötödik felvonásban, pedig az is összesen 25 mondat. Akcióból viszon nincs hiány, szinte tényleg minden felrobban és elsül a filmben, de az az igazi Bourne-érzés már csak nyomokban fedezhető fel.
Kilenc év után tért vissza Damon a szuperintelligens kém szerepében, mert hogy a 2012-es Bourne hagyatékban már a Jeremy Renner által játszott karakter volt a középpontban. Nem azért, mert az első három résszel bármi baj lett volna, sőt. A trilógia tisztességes befejezést kapott, úgyhogy belefért egy új fejezet, új sztorival. Viszont úgy látszik Greengrass és Damon nem tudták elengedni teljesen az eredeti fonalat és kicsit erőszakoskodva, de megszülték a folytatást. Ja és hogy honnan is indul újra minden? Azt mondja el maga a főhős másfél percben:
A Jason Bourne halad a korral és amellett, hogy főhősünknek a (távoli) múltjával kell megküzdenie – feltépve apja halálával keletkezett sebeket – , nagyon is a jelenben mozog. A CIA ugyanis a közösségi média erejét kihasználva szeretne mindenkiről információt gyűjteni, melynek megvalósításában a legsötétebb eszközök sem lehetnek elég sötétek a szervezet számára. Bourne váratlan felbukkanása viszont veszélyes az ügynökség jövőjét illetően, ezért a likvidálása mellett döntenek. Persze a CIA-n belül is sokan sokféleképpen értlemezik a teendőket, amitől szerencsére nem csak kétoldalú lesz a szotri, ez pedig igen jót tesz a filmnek.
A sorozat védjegyévé vált kameramozgás itt is megvan, csak most aztán sokszor megnehezíti az esmények követését. Olyan sok minden robban fel és annyi fegyver dördül el, hogy egy ponton feltesszük a kezünket és könyörgünk valamiért, ami kirángat a monoton rombolásból. Szerencsére a szereplők tudnak ezen segíteni. Na persze nem feltétlenül gondolunk itt Matt Damonra, aki némán halad előre és üt, néhány tőmondattal letudva a saját szövegét. Vele ellentétben Tommy Lee Jones már beszédesebb kedvében van, és ha szemrebbenést nélkülöző öltönyös görényt kell játszani a vásznon, őt lehet hívni. Alicia Vikander is jó választás volt, bár a kissé férfias attitűd nem feltétlenül az ő sajátja. Mindenesetre gondoskodik róla, hogy az utolsó pillanatig se tudjuk eldönteni pontosan melyik oldalon is áll. Vincent Cassel ugyancsak feltűnik a filmben, az ő szigorú tekintetével pedig nem is lehetne más dolga, mint mindenkit eltenni láb alól, aki szembe jön vele.
A film sokszor felületes marad, ez pedig teljesen azt az érzetet kelti bennünk, hogy ennek az ötödik Bourne-felvonásnak semmi különös célja nem volt a dollármilliók begyűjtésén kívül. Nem nagyon tesz hozzá a hagyatékhoz, igaz nem is rombolja a sorozat dicsőségét. Egyszerűen csak átlagos akciófilm marad, amit egyszer végig lehet ülni, de nem úgy gondolunk majd vissza rá, mint az előzőekre.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
