[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A Gonosz halott rendezője, Fede Alvarez készített egy horror elemekkel tűzdelt thrillert, ami állítólag majd a székbe szegez minden nézőt, aki veszi a bátorságot és meri megnézni. A Vaksötét azonban csak egy közepesen izgalmas thriller lett, az idegtépő horrorhoz semmi köze. Kiszámíthatóság és többnyire halványan megrajzolt karakterek jellemzik. Ilyen nyugodt még sosem voltál egyetlen horror szerű thrilleren sem!

Az újítónak szánt történet alapgondolata nagyon izgalmas. Adott három fiatal, akik abból tengetik nyomorúságos kis életüket a pusztuló Detroit már önmagában is félelmetes díszletei között, hogy házakat rabolnak ki. Egyik áldozatuk, egy vak férfi (Stephen Lang) azonban távolról sem olyan gyámoltalan, mint azt a betörők gondolják, sőt egy kegyetlen és gyilkos játékot űz majd velük, amikor túszul ejti őket a házában. A házban, ahol egy nagy titok van eltemetve a sötétségben.

Korrekt nem? A sztori abszolút alkalmas arra, hogy egy ügyes író- rendező valami brutálisan izgalmasat kanyarítson belőle. A zárt tér klausztrofóbiája, a sötétség és a titokzatos vak férfi félelmetes karaktere simán garantálhatná a jól megérdemelt másfél órás rettegést, egy igényes horror imádó nem is vágyhatna többre. Ráadásul a filmet Magyarországon forgatták és még egy magyar színésznő is játszik benne, Törőcsik Franciska személyében.

A kiváló alapötlet ellenére azonban Alvarez sajnos képtelen fenntartani a feszültséget. A film első negyedének vitathatatlan izgalmai után elvész a lendület és az egész valahogy befülled, akárcsak az a sötét és dohos ház, amiben emberünk kergeti a betolakodókat.

Tulajdonképpen a vak ember figuráján áll vagy bukik minden és mivel direktorunk nem tudja igazán érdekesen megrajzolni, el is veszti minden titokzatosságát. A gonoszt inkább sajnáljuk, mintsem félünk tőle. Stephen Lang sem túl meggyőző démoni figura, szóval mikor megismerjük minden trükkjét és az általa játszott figura előéletét is (amit addigra már gyakorlatilag kristálytisztán lehet sejteni) képtelenek leszünk félni tőle.

Alvarez ugyan dicséretesen próbálkozik, ellövi az összes olyan fordulatot és feszültségkeltő trükköt, amivel izgalmasabbá tehetné a történetet, de a dolog nem igazán működik. A film felénél nyilvánvalóvá válik, hogy ezt már csak egy sokkolóan durva csavar menthetné meg a végén, a háromnegyedénél már kiegyeznék egy jó kis véres szeleteléssel is, de ezek a dolgok mind elmaradnak. Bruce Willis durvább fizimiskával szokott megjelenni a vásznon bármelyik Die Hard film végén, mint a Vaksötét életben maradt és jobblétre szenderült szereplői együttesen.

A színészek amúgy jók, kihozzák a maximumot szerepeikből, kivéve persze Lang, aki titka leleplezése után is pont annyira érdektelen, mint előtte. Jane Levy igazán hitelesen retteg, Törőcsik Franciska mégis lejátssza a színről, pedig ő még szöveget sem kapott. A film legjobb része amúgy is az a jelenet, amiben a fiatal magyar színésznő feltűnik.

A rendező a történet egésze alatt próbálkozik egyfajta magasröptű moralizálással, a szereplők arról hadoválnak, hogy nincs Isten, meg persze kegyelem sincs, de van helyette önbíráskodás dögivel. Ezek a párbeszédek sokszor inkább viccesek, mint szórakoztatóak vagy épületesek. Ráadásul sokszor következetlenségeket művelnek. Például a vak férfi egyszer még a legapróbb neszt is meghallja a házban, máskor meg, akár csak egy részeg denevér elvágtat a tőle fél centire lévő, amúgy roppant hangos áldozatától.

A Vaksötét sajnos sokszor leginkább önmaga paródiájára emlékeztet, pedig sokkal jobb film is lehetett volna, ha Alvarez az újítás helyett inkább a műfaj/műfajok jól bevált régi trükkjeivel operált és arra koncentrál, hogy mivel tudja a legjobban megfélemlíteni a rettegésre vágyó közönséget.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Ilyen nyugodt még sosem voltál egy horroron (Vaksötét - kritika)
Ilyen nyugodt még sosem voltál egyetlen horror szerű thrilleren sem!
6Szerintünk
Olvasói értékelés: (13 Szavazások)
7.6