Nagyon elszomorító, hogy szinte minden évre jut egy olyan film, mely a világ valamely pontján elkövetett terrortámadásokat viszi nagyvászonra. Azon túl, hogy ezek az alkotások az áldozatoknak emléket állítanak, esetleg megkísérlik megértetni velünk, hogy miért történthetett meg a felfoghatatlan tragédia, még egy fontos dologgal bírnak: közel hozzák azokat az eseményeket is, melyeket nagyon könnyen elfelejtünk a nagy távolságok miatt.
A párizsi, londoni, vagy éppen New York-i támadások mélyen belevésődtek emlékezetünkbe, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, a különböző afrikai országokban történtekről, vagy az indiai eseményekről már halványabb a kép. 2008 óta elmúlt több mint egy évtized, de ami annak az évnek novemberében Mumbaiban történt, azt sem időbeni, sem földrajzi értelemben vett távolból nem szabad elfelejteni.
Tíz elszánt terrorista köt ki Mumbai partjainál egy motorcsónakkal. Céljuk több helyszínen merénylet elkövetése a hatalmas indiai metropoliszban, amelyekkel a lehető legtöbb áldozatot akarják szedni. Utolsó célpontjukként benyomulnak a világhírű Taj Hotel luxusszállodába. Amíg a kommandósok megérkeznek, a hotelben egy örökkévalóságnak tűnő macska-egér játszma kezdődik a fegyveresek, valamint az ártatlan turisták és alkalmazottak között. A hotel alkalmazottjai közül néhányan a menekülés helyett inkább a maradás mellett döntenek, s életük kockáztatásával igyekeznek védeni a turistákat.
A négy napon át tartó támadássorozat összesen 174 halálos áldozatot követelt és több mint 300 sebesültet hagyott maga után. A 10 iszlamista terroristából 9 szintén életét vesztette, az pedig csak utólag derült ki, hogy az akciót Pakisztánból irányították. A helyi média rengeteg hibát elkövetett Tádzs Hotel ostomának közvetítése során, így a támadók még nagyobb pusztítást tudtak véghez vinni.
Anthony Maras elsőfilmes ausztrál rendező abszolút szem előtt tartotta, hogy a hétköznapi emberek szemén keresztül mutassa be a tragédiát. Ehhez tökéletes választás volt az Arjunt alakító Dev Patel (Keleti nyugalom – Marigold Hotel, Gettómilliomos), aki a szálloda egyik alkalmazottjaként mindent elkövet a vendégek megmentése érdekében, pedig őt magát is könnyek közt várja haza a családja. De nem csak a személyzet, az előkelő vendégek is ugyanúgy kiszolgáltatottak lettek, csak a leleményesebbeknek volt esélyük a túlélésre. Az indiai-amerikai pár, Zahara (Nazanin Boniadi) és David (Armie Hammer), valamint az orosz üzletember, Vasili (Jason Isaacs) túlélésért folytatott küzdelme torokszorító pillanatokat fog okozni a mozisorokban. A terroristák szemszögéből is bepillantást nyerünk az eseményekbe, melyből ismét kiderül, mennyire könnyen manipulálhatók emberek a vallási fanatizmus által, miközben maguk is ugyanúgy áldozatokká válnak.
Igazából elképzelni is nehéz, hogy lehet egy ilyet témájú filmet leforgatni, nem még hogy túlélőnek, vagy az áldozatok hozzátartozójának lenni. Ami biztos, hogy hálásak lehetünk Marasnak, aki nagyon pontosan mutatja be, mi történt 11 évvel ezelőtt Mumbaiban, mégha a végére kissé hollywoodi befejezést is kapunk. A Hotel Mumbaitól viszont így sem lesz könnyű elszakadni gondolatban.
