[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
A Hardcore Henry filmtörténelmet írt. A világ első FPS-nézetű akciófilmje gyakorlatilag nem szól semmiről, mégis eszméletlenül jól fogsz szórakozni rajta. Csak kapcsold ki az agyad és engedd, hogy magával rántson! Ellenállni amúgy is teljesen hasztalan próbálkozás volna.
A film sztorija tulajdonképpen teljesen jelentéktelen. Adva van egy fazon, nevezetesen Henry, aki a film elején egy furcsa laborban tér magához. Az őt ápoló nőről pedig kiderül, hogy a felesége. Henry súlyos sérüléseket szenvedett, ezért semmire sem emlékszik a múltjából és beszélni sem tud. Szinte alig eszmél fel a kómából, amikor a labort megtámadja egy csapat orosz rosszfiú, élükön egy bizarr hidrogénszőke férfival, aki képességeit tekintve Magnetora hasonlít az X-Menből. Henry és felesége menekülni kényszerülnek, de próbálkozásuk kudarcot vall, és a nőt elrabolják. Henry pedig egyedül hajszolja Moszkva utcáin az emberrablókat, hogy kiszabadítsa a lányt. Azért segítségére van egy a halálból unos-untalan visszatérő pasi, aki Jimmy névre hallgat, és leginkább úgy jelelemezhetnénk, hogy egy őrült tudósba oltott drogos gyilkológép.
Nos, ennyi bőven elég is volt a szócséplésből, térjünk is rá a lényegi dolgokra! A filmben szinte az első képkockától az utolsóig a főszereplő belső nézőpontjából láthatjuk a történéseket. Bár ebben az esetben teljesen hibás főszereplőről beszélni, mert Henry arcát gyakorlatilag soha nem látjuk, ahogyan a saját arcunkat sem láthatjuk soha, hacsak nem állunk a tükör elé. Henry csak egy test, akit sodor a körülmények lendülete. Henry maga a GoPro kamera.
Aki egyáltalán nem szokott játszani belső nézőpontú videojátékkal, annak az első negyed órában nem lesz könnyű dolga. Szédülni fogtok barátaim, mintha muszáj, lenne! De könyörögve kérlek benneteket, hogy tartsatok ki és ne meneküljetek ki a moziból! Hiszen ahogy az agyatok feladja az állandó imbolygással folytatott kilátástalan küzdelmet, egy pillanat alatt beránt majd a film és iszonyatosan jól fogtok szórakozni.
A Hardcore Henry másfél óra őrületesen izgalmas pörgés, kifogástalan kaszkadőri munkával, príma poénokkal és lenyűgöző látvánnyal, arról már ne is beszéljünk, hogy szerintem ennyire jó filmzenét még nem raktak össze akciófilmhez.
Felejtsetek el mindent, amit eddig egy akciófilmről gondolatok! Ez annál sokkal lebilincselőbb lesz. Nem túlzás azt állítani, hogy konkrétan minden másodpercben felrobban valami a vásznon, vagy lerepül valakinek a fél feje, esetleg az egész. Kézigránátok, tankok, motorok, helikopterek és géppuskák, kések és százas szögek hentelik a népet. Ennyi művér valószínűleg még soha nem fogyott forgatáson. Számomra kifejezetten durva élmény volt, amikor a film felénél rájöttem, hogy valami totálisan bekattant az agyamban és ott, ahol eddig csak és kizárólag rózsaszín csajos dolgokat tároltam nincs más, csak a vágy, hogy láthassak még egy durván szétloccsant agyvelőt. Ez tulajdonképpen félelmetes, de nem mondhatom, hogy nem élveztem a dolgot. Már értem miért szeretik annyian a videojátékokat, eddig el sem tudtam képzelni, hogy mi lehet benne olyan izgalmas. Most már tudom. Még az is lehet, hogy hívő leszek.
Persze levághatnék itt egy értekezést a káros pszichológiai hatásokról meg az elszigetelődésről, de mégis minek, amikor ez egy izgalmas film és úgyis tarolni fog a mozikban.
Amikor Ilya Naishuller rendező elkészítette ezt a videoklipet, saját zenekara a Naishuller számára, még sejtelme sem lehetett arról, hogy alapjaiban fogja majd megváltoztatni az akciófilmek kiszámítható, elkényelmesedett világát és úgy fogják emlegetni, mint az új Tarantinot. Annyi biztos, hogy stílust teremtett és nem is akármilyet. A Hardcore Henry kiváló akciófilm, csak ajánlani tudom mindenkinek!
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
