[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Posztapokaliptikus drámákkal tele a padlás, a pince és minden egyéb helyiség, de a Hang nélkül nem áll be a tucatprodukciók sorába. A The Office-ból megismert John Krasinski rendezőként rögtön olyat mutat, amit a néző szótlanul, szinte levegőt alig véve izgul végig. Mit izgul, retteg, mert a film iszonyú hatásos lett. Nem csak mint sci-fi horror, hanem akár családi dráma is.
Ismét bizonyítást nyert az örök igazság, hogy sok tonna dollár eszetlen elköltése helyett egy jó ötlet igazi kincset ér. Az alacsony büdzsé mellett a film már a ráköltött összeg többszörösét kitermelte, aminek nem is lehet más a vége, mint… Na de ne szaladjunk ennyire előre.
A Hang nélkül nem magyarázza túl mi is történt a Földön, hogy kerültek közénk azok az idegen lények, akiktől az életben maradt lakosság csak egyféleképp tud távol maradni: nem beszélnek, nem zajonganak, gyakorlatilag egy árva hangot nem adnak ki. Ugyanígy tesz Lee (John Krasinski) és Evelyn (Emily Blunt) is, akik három gyermekükkel próbálnak alkalmazkodni az új mindennapokhoz. A szabály itt is ugyanaz: egy hangot sem adhatnak ki, mert különben a szörnyek pillanatok alatt levadásszák őket. Miután egy igen komoly tragédiával kell szembenéznie a családnak, egy új reménysugár is érkezik számukra, ami ugyanakkor ismét csak rengeteg veszélyt rejt magában.
Ennél pontosabban nincs értelme leírni merre halad a történet folyama, de az nem titok, hogy ez Lee-ről, Emily-ről és a gyerekekről szól. Azt, hogy az ő szűk környezetükön kívül mi történik, nem fogjuk megtudni. Amit egyébként nem is bánunk mert így is roppant hatásosra sikeredett a film minden egyes perce, az elsőtől az utolsóig szinte a popcornt nincs merszünk megrágni. Egyrészt a feszültség miatt, másrészt mert a fenitekből kiindulva igen sok olyan része van a Hang nélkülnek, ami konkrétan egy némafilmmel ér fel.
A színészek mind eszméletlen jók, a karakterekért pedig úgy izgulunk, mintha a saját családunk lenne az akció középpontjában. Mondjuk a józan ész néha meg-megbillen a nagy csendben, hiszen aki próbált már bármilyen okból huzamosan úgy tenni-venni otthon, hogy semminek ne legyen hangja, vagy ne csapjon zajt akár a konyhában, az tudja, hogy ez hosszú távon nem igazán kivitelezhető. Ennek folytán a szörnyek hallása is szelektív olykor. Legtöbbször egy kis reccsenésre a közelben teremnek, máskor nagyobb hangzavarra is csak későn reagálnak.
Ez azonban nem igazán csorbítja a film erényeit. Hosszú idő óta nem ért ennyire kellemes meglepetés a műfajon belül, még a kissé Hollywoodira sikeredett lezárás mellett sem. Az viszont szinte biztos, hogy ha valamit el lehet rontani egy folytatással, akkor ez a sztori az. Mindenesetre a nagy ováció miatt a második rész érkezése már biztos, de bízzunk benne, hogy nem fogyott el minden muníció az alkotókból.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
