Fotó: Müller András

Utoljára a Woodstock dokumentumfilmben láttam ennyi eufóriában dülöngélő lányt, mint amennyit a Ti koncertjeiteken. Mi a titkotok? A zenétek hat ennyire drogként az emberekre,vagy a sármotok az, ami romlásba dönti a fiatalságot?

Vitáris Iván: A titok a rock ‘n roll.

Balla Máté: Iván okos!

Simon Bálint: Ez az 5 ember egy végzetes kémiai vegyületet alkot együtt a színpadon.

Ilyen lendülettel és energiával végignyomni egy koncertet nem kis feladat lehet. Hogyan hangolódtok rá a koncertre, mivel tartjátok magatok formában?

Beke István: Én lefogytam 35 kilót és erős kardiós edzésben vagyok.

VI: A ráhangolódás rendes melegítéssel, az én esetemben beénekléssel folyik.

BM: Lehetünk bármennyire fáradtak egy koncert előtt, ahogy felmegyünk a színpadra az ilyen dolgok eltűnnek, és eszünkbe sem jut, hogy egy kicsivel is kevesebbet adjunk a közönségnek. Volt, hogy megbeszéltük, hogy a még erőteljesebb hatás érdekében nincs semmiféle szexuális kielégülés a koncert előtti nap, de úgy tudom végül mindenki csalt.

SB: Igen, azt akartuk, hogy a szexuális feszültség is rásegítsen, hogy vérfarkasokká változzunk a színpadon, de sajnos nehéz ezt tartani.

Van valami speciális Ivan & the Parazol rituálé, amit csak ti tudtok, és minden alkalommal gyakoroljátok?

VI: A koncert előtt együtt egy körben állva kb.1 percig meditálunk, közben valami nagyon pozitív dologra gondolunk, hogy tuti jól érezzük magunkat a színpadon. A meditálás befejezésével középen egy kupacba rakjuk a kezeinket, és egy egészen halk sustorgásból kezdve ordítunk egy hatalmasat!

Azt látom, hogy nagyon egyben van a zenekar stílusilag. Mindenki magának alkotja meg a saját stílusát, vagy külső segítséget kaptok ebben? Civilként is így öltözködtök?

SB: Mindannyiunk számára nagyon fontos az, hogy a zenekar zenekarként jelenjen meg, és főleg az, hogy a zenei irányzat egységben legyen az öltözködéssel. Igazából a színpad egy ilyen mágikus hely, ahová ha fölmész, akkor akaratlanul is irányt mutatsz az embereknek és ebből a szempontból egy hálás feladat. Igenis meg kell mutatni az embereknek, hogy túl lehet lépni a saját határaikon és adott esetben irányt kell mutatni nekik stílus ügyileg is. Amúgy szerintem a Parazol rajongók nagyon jól öltözöttek !Mindenkinek meg van a saját kis irányzata amit ápolgat, de fontos, hogy ezt egy egész zenekarra kiterjedő egység alatt csináljuk. Volt, hogy kértünk külső segítséget és még lesz is, de a lényeg, hogy a belső akarat és hajlandóság meg legyen. Civilként sem tudjuk levetkőzni a bluesman mivoltunkat.

Beszéljünk az új albumról, a „Mama don’t you recognize Ivan & the Parazol?”-ról. Mondják, hogy hatvanas évek, mondják, hogy Rolling Stones, de minket inkább az érdekel, hogy miért csak most született meg a lemez?

BM: A kezdetek után máris elég sokszor szóba került, hogy milyen jó lenne egy egységes, kézzelfogható anyag, viszont így utólag már tisztán látjuk, hogy mostanra érettünk meg erre. Hirtelen összeállt minden, és egyértelművé vált, hogy ez a következő lépés. Az egész nagyon természetesen történt, hihetetlenül jó élményt jelentettek számunkra a munkálatok.

Az album címe honnan ered?

VI: A közönségünkre utalva ez egy kérdés ami többféleképpen értelmezhető. Egy széttépett ruhájú csapzott kislány hajnali háromkor ér haza egy buliról, a szülei kérdezik, hogy mi történt, Ő pedig a lemez címét adja válasznak. A másik verzió, hogy egy jól öltözött normális nevelésű lány kérleli szüleit, hogy had menjen el egy koncertre, “anya, Ők jó fiúk, nem ismered fel az Ivan &The Parazolt? Ők nem olyanoook”. Ahogy megtaláltuk ezt a fotót, ami a borítója a lemeznek, jött a cím is.

Az látszik a szövegvilágból, hogy nagykanállal faljátok az életet. A való életben is ilyen életformát folytattok? Mennyire érzitek a mindennapi életben a rock’n’roll életérzést?

SB: Eléggé.

Tudom, hogy még nagyon korai lenne ilyeneket kérdezni, de mikor számíthat a közönség újabb dalokra?

BI: Majd.

VI: Most pihenünk, és élvezzük a munkánk gyümölcsét, aztán majd ha újra felgyülemlik bennünk sok ötlet, mondanivaló, neki kezdünk az új lemeznek. Szerintem nem kell sokat várni!

Nagyon sokat koncerteztek mostanában. Melyik volt az elmúlt időszak legemlékezetesebb fellépése, és miért?

BI: Nekem a november 9-ei Buda Ciszterci Szt. Imre Gimnázium 100 éves évfordulójára rendezett koncert. Bár zenekarunknak jó híre van ott, a nagyszámú közönség rajongásától többször kirázott koncert alatt a hideg.

VI: Egyetértek, én még a Pécsi koncertünket is hozzá csapnám! (Pécsi Est Cafe)

BM: Vagy egy Szegedi Jate klubozást, ahol talán először történt meg velünk, hogy kitörő lelkesedéssel, és szeretettel fogadtak minket a fővároson kívül. Szerencsére a legtöbb mostani bulit már nyugodt szívvel megemlíthetnénk itt.

SB: A lemezbemutató emberfeletti volt, egy 400 fős zárt orgia.

Melyik magyar zenekarral nyomnátok együtt közös turnét a legszívesebben?

BI: A nagyobb zenekarokkal (Supernem, 30Y, HS7…) már volt sok közös koncertünk. Velük bármikor és bárhova szívesen megyünk, rengeteget tanulunk tőlük profizmusról, alázatról, jó fejek és nagyon támogatólag hat lelkileg is a barátságuk.

Van az a mondás, hogy „senki nem lehet próféta a saját hazájában”. Egyetértetek ezzel a gondolattal? Vannak külföldi terveitek is, vagy egyelőre kis hazánkban szeretnétek mozgolódni, és minél nagyobb tömeget gyűjteni magatok köré?

BI: Angol nyelvű számaink vannak, az egész együttes imidzsét, megjelenését áthatja egy jó angolszász felhő. Mindenképp fontos, hogy kis hazánkból minél több emberhez jussunk el, de szeretnénk megmutatni magunkat mindenképp külföldön.

BM: Nincsenek már körülöttünk olyan korlátok, amik megakadályoznák, hogy világszerte megismerjenek és megszeressenek minket, és mi sem építjük fel ezeket feleslegesen magunk köré. Hazudnánk, ha azt mondanánk, nem akarjuk kiterjeszteni ezt a mozgolódást.

A sikerért meddig mennétek el?

BI: A közeljövőben igen messze is.

VI: Nem érzem úgy, hogy a sikerért “tennénk meg bármit”. Zenélünk, azt csináljuk amit a legjobban tudunk és szeretünk. A maximumot akarjuk kihozni magunkból, de nem a siker az egyetlen ok amiért csináljuk.

Elég elfoglalt lehet az életetek mostanában, hogyan regenerálódtok egy-egy nagyobb buli után? Mi az, ami titeket legjobban kikapcsol a magánéletben?

BI: A gidavér.

VI: Magánélet?

BM: A tudat, hogy ezt az egészet megélhetjük, és csinálhatjuk, folyamatosan feltölt és mozgásban tart minket.

SB: az alkohol és a szex.

Hogyan tudjátok kezelni ezt a hatalmas lánysereget, ami minden koncerteteken körülvesz titeket?

VI: A rajongóink azok, akik miatt csináljuk az egészet, az Ő pozitív energiáik viszik előre a szekeret. Jól kezeljük, de szerintem nem kell Őket “kezelni”, szeretni kell Őket!

BM: Jólesik ez nekünk.

Mennyire húzzátok meg a vonalat saját magatok, és a rajongók között? Eddig melyik volt a legőrültebb dolog, amit egy rajongó tett?

VI: Sok mindent lehet, de van egy határ, amit felesleges átlépni.

SB: Megkérte, hogy hallgassunk Ivan & The Parazolt szex közben.

BM: Feláldoztak már egy s mást a zenekar oltárán.

Az albumon megtalálható a „There’s a lady” c. szám… nektek is van valami hasonló „lady”-tek, akinek sok mindent köszönhettek?

SB: Anyukám.

VI: Igen, Simi anyukájának köszönhető a borító! Egyébként szerintem mindenki nagyon sokat köszönhet a szüleinek, sokat támogatnak ebben minket.

BM: Örülnek nagyon nekünk, még szülői értekezleteket is tartanak.

Hogyan találjátok meg az egyensúlyt a zenész szerep és a magánélet között? Szokott ez nehézséget okozni?

SB: Nem.

Ha lenne egy időgépetek, és visszamehetnétek az időben, akkor melyik kultikus karakter bőrébe bújnátok?

SB: Ringo Starr.

VI: Ian Gillan.

BM: Nincsenek ilyen vágyaim.

Interjú: Kovács Dóri