[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt Kamondi Zoltán utolsó filmje Magyarország szocialista múltját és „menthetetlen” jelenét vizsgálja. A mélyreható elemzés helyett azonban csak egy többnyire kusza, túlzsúfolt történetet kapunk, ami elcsépelt sztereotípiákkal operál.

A történet szerint Pócsné (Kováts Adél) férje váratlan halála után rájön, hogy nem ő volt az egyetlen a férfi életében. Gábor (Cserhalmi György) szeretőt tartott, akitől volt egy lánya és mellesleg, hogy a dráma mellett a krimi műfajába is belekóstolhassunk, tagja volt még egy nemzetközi csempészbandának is. A rosszfiúk most természetesen mérhetetlenül pipásak, mert Gábor halálával nyoma veszett az utolsó műkincsszállítmánynak, meg jó sok pénznek is. Marcsi (Ónodi Eszter) Gábor szeretője ugyanúgy benne van a slamasztikában, mint az özvegy, így össze kell fogniuk, ha túl akarják élni ezt a váratlan kalandot.

Ez lenne a sztori fő csapásiránya, ám a már úgyis szövevényes alaptörténetet Kamondi még jócskán megterhelte olyan szálakkal is, amik leginkább csak zavart keltenek és minden eredmény nélkül teszik túl dússá a történetet. Még összefoglalni is kihívás, hogy hogyan csatlakozik a történetbe egy kísértő kommunista anyós, egy demenciában szenvedő öreg nénike, néhány meleg, bőrszerkós bűnöző és egy betegség, amibe az idegesítő modorú kamaszlány hamarosan bele fog halni.

Ezek közül a mellékvágányok közül gyakorlatilag mindent kihúzhatnánk a forgatókönyvből, mert nem sok szerepük van a történet alakulásában. Többnyire teljesen feleslegesek. Nyilvánvaló, hogy Kamondi viccesnek szánta ezeket a részeket, de sajnos egyáltalán nem lettek azok, sőt sokszor inkább nagyon is bántóak, elcsépelt sztereotípiává alacsonyítják a karaktereket. Például a nők csak egy férfi árnyékában létezhetnek, az öreg és leépült embereknek muszáj bugyutának látszódniuk, és egy meleg pár is csak úgy nézhet ki, mintha éppen most szabadult volna a Kék Osztriga Bárból.

A film legszomorúbb tévedése, hogy Törőcsik Marit csupán egyfajta díszletelemként használja. A színésznő a Kövér nevű gengszter (Hegedűs D. Géza) mamáját alakítja, aki valamilyen tisztázatlan okból állandóan magával hurcolja tolószékbe kárhoztatott, magatehetetlen anyját. Ez az ócska kis szerep igenis degradáló. Már az is éppen elég volt, hogy a Fazekas Csaba által rendezett Swing című filmben toll legyezős, félmeztelen fiúk táncolták körbe a művésznőt, most meg itt van ez a szerep, amiben még egy összefüggő párbeszéddel sem tisztelték meg.

Kamondi sajnos nem használta ki teljesen Kováts Adél és Ónodi Eszter tehetségét sem. A két színésznő könnyen, egyértelműen csuklóból hozza az általuk megszemélyesített karaktereket, a játékuk nagyon jó, de a forgatókönyv felületességei miatt mégsem láthatunk a lelkükbe igazán. Mindkét szerepben sokkal több van, mint ami végül a vászonra került. A nők itt csak tárgyiasult formában léteznek, szexi szeretők, vagy példás háziasszonyok, esetleg lázadó, öntörvényű kamaszlányok. Közelebbit nem tudunk meg róluk, pedig pontosan ez lenne a történet legizgalmasabb része.

A filmben akad azért egy kivételesen jó jelenet, ami képes arra, hogy elragadja az embert. Csákányi Eszter, Kováts és Ónodi konyhai vitája végre felszabadítja a szunnyadó energiákat, már-már átütőnek is nevezhetnénk. A jó befejezéshez azonban ez édeskevés.

A film végére a mindent átható összevisszaságból azért kibontakozik az eszmei mondanivaló, miszerint Magyarország jelen pillanatban teljesen menthetetlen és akkor jársz jól, ha sietve elmenekülsz innen, hiszen a múlt nem határozhat meg bennünket örökre, azt le kell zárni, akárhogyan is.

Ebből az olvasatból a film elgondolkodtató, Kamondi Zoltán korai halála pedig akaratlanul is ad hozzá egy bizonyos többletjelentést. A rendező művészi céljai a megvalósítás hibái ellenére is kirajzolódnak a meseszerű történetből, ami egyszerre szól múltról, jelenről és jövőről.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Halj már meg! (kritika)
A rendező művészi céljai a megvalósítás hibái ellenére is kirajzolódnak a meseszerű történetből, ami egyszerre szól múltról, jelenről és jövőről.
5.5Szerintünk
Olvasói értékelés: (4 Szavazások)
6.5