Warning: A non-numeric value encountered in /home/rhsmhi/wwwroot/rated.hu/wp-content/themes/valenti/library/core.php on line 1444

Warning: A non-numeric value encountered in /home/rhsmhi/wwwroot/rated.hu/wp-content/themes/valenti/library/core.php on line 1444

 

Elad Keidan rendező nem híve a hagyományos töténetmesélésnek. Első nagyjátékfilmje a Haifai kikötő egy bizarr szituációkra épülő abszurd, ami szerteágazó jelentéstartalommal bír, és remek képet rajzol az izraeli társadalmat egyre inkább foglalkoztató nyilvánvaló problémákról.

Már a film legelején egy szokatlan performansz bontakozik ki a vásznon. Haifa városát és híres kikötőjét látjuk egyfajta jól komponált tájképként, miközben a város által produkált általános zörejekbe rádióadás hangjai és telefonbeszélgetések foszlányai keverednek, hogy aztán ezeket is megszakítsa egy szokatlan köhögés hullám, melyről első hallásra joggal hihetnénk azt, hogy nem is a filmhez tartozik, hanem nézőtársaink produkálják. Ebből a cifra kakofóniából zuhanunk aztán a film cselekményébe, amiben a két főszereplőt látszólag egy rajtuk kívülálló erő mozgatja szinte ugyanazon a pályán.

Uri (Itay Tiran) és Moshe (Uri Klauzner) élete szinte semmiben sem hasonlít egymásra, ezen a sorsfordítónak tűnő napon azonban mégis úgy alakulnak a dolgaik, hogy városuk végeláthatatlan lépcsősorán kell kóborolniuk, hogy megtalálják saját boldogságukat. Uri a kötelező katonai szolgálat elől szeretne kereket oldani, Moshe pedig csak felesége elveszett fülbevalóját keresi az utcákon, a nap végére a két férfi mégis jelentős változásokon megy át, hogy aztán ugyanonnan folytathassák életüket, ahonnan ez az ideiglenes változás elkezdődött.

A fontosabb szál talán Uri kálváriája, aki mindent megtesz, hogy ne kelljen bevonulnia a kötelezően előírt hadgyakorlatra. Az érzékeny lelkű fiatalember ügyeskedéssel akar megszabadulni a katonaságtól, hogy minden idejét készülő regényére áldozhassa, és emellett elgyászolja tönkrement kapcsolatát barátnőjével.

Izraelben, ahol már az állam megalapítása is igen szorosan összefonódik a katonai jelenléttel és az állandó készültség a mindennapok részét képezi, a legtöbb ember büszkén vállalja a szolgálatot, hiszen aki máshogy tesz, az hazaárulást követ el. Csak az utóbbi időben kezdett kialakulni egy olyan pacifista irányzat, ami nyíltan ellenzi az izraeli- palesztin ellentét háborús megoldását. A Shministim nevű fiatalokból álló szervezet tagjai inkább vállalják a börtönbüntetést, de semmi esetre sem hajlandók bevonulni a hadseregbe.

Uri ugyan nem annyira lánglelkű, mint a Shministim tagjai, ő csak azt érzi, hogy nincs rendben valami ezzel az életformával. Talán még maga sem látja tisztán, hogy mi. Elégedetlen és a végletekig boldogtalan, de nem tudja hogyan is szabadulhatna ebből a helyzetből, így kénytelen megadnia magát és visszasüllyed abba az állapotba ahonnan elindult. Helyzetének kilátástalanságát jól példázza az a szimbolikus jelenet, amikor megszállott módjára próbálja lebontani Haifa lépcsőjének díszburkolatát, hogy végre megérinthesse a földet, aminek meztelen szépségét maga alá temeti a városi flaszter. Ugyanígy teszi tönkre az életet alapjaiban átitató háborús propaganda is az egyszerű dolgok szépségét.

Moshe helyzete eleve sokkal kilátástalanabb, mint Urié. A munkanélküli tanártól már régen elhidegült a felesége, ő pedig csak kallódik és menekül a felelősség és a kihívások elől. Amikor véletlenül rájön, hogy felesége megcsalja új lehetőséget kap az élettől, hogy változtasson az életén, őt azonban mégis a félelem vezérli és képtelen kiállni önmagáért.

Mindkét szereplőt a passzivitás és a tehetetlenség jellemzi. Uri még érez némi erőt adó dühöt, amivel kifordíthatná ezt a begyepesedett világot a négy sarkából, Moshe azonban már a teljes rezignáltság állapotában van. Belefásult ebbe az életbe.

Elad Keidan filmje világosan megfogalmazza a változás igényét, társadalmi és egyéni szinten egyaránt. Őszinte pillanatfelvétel egy országról és a benne élő emberek útkereséséről.

Egy zárójelbe tett nap (Haifai kikötő - kritika)
A Haifai kikötő egy bizarr szituációkra épülő abszurd, ami szerteágazó jelentéstartalommal bír, és remek képet rajzol az izraeli társadalmat egyre inkább foglalkoztató nyilvánvaló problémákról.
6Szerintünk
Olvasói értékelés: (0 Szavazások)
0.0