[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A Fortunata olyan, mint amikor egy izzasztóan fülledt kánikulai délutánon a lelkedre telepszik a hőség reménytelensége. Önmagába záródó keserédes történet egy csipetnyi Fellinis hangulattal.  

Fortunata (Jasmine Trinca) a válófélben lévő fiatal anya gondjai ellenére mindig megpróbál vidám és bizakodó maradni. Bár exférje folyamatosan zaklatja és kislányával is súlyos gondjai vannak, a nő lelkiismeretesen és kitartóan dolgozik, hogy összegürizzen annyi pénzt, amiből nyithat egy saját fodrászatot. Barátja, Chicano (Alessandro Borghi) próbálja meg segíteni ebben, de a drogfüggő srácnak is megvan a saját baja. Fortunata végül összegabalyodik lánya pszichológusával, Patrizio (Stefano Accorsi) egy reményteljesebb, biztonságosabb élet lehetőségét kínálja a nőnek, de a sors, vagy talán maga Fortunata máshogy rendezi a dolgokat.

A film remekül körbejárja a családon belüli problémák generációs átörökítését, ahogyan a nagyszülők és a szülők hibái akaratlanul is nyomot hagynak gyermekeikben. A film rendezője, Sergio Castellitto nagyon összetett és részletes formában beszél erről a problémáról, ki akarja deríteni, hogy újra lehet-e írni egy ennyire problémás családtörténetet.

Képes egyszerre megadó és reménykedő lenni szereplői sorsával kapcsolatban. Engem a moziból kifelé jövet valami egészen furcsa kettősség kerített a hatalmába, egyszerre voltam nagyon szomorú és a végletekig feldobott, mert valljuk be, hogy a fájdalmat és szenvedést okozó élet gondolata még mindig sokkal lelkesítőbb, mint a halálé.

Castellitto remek a jellemábrázolásban, a szereplők igazán összetettek, nem csak a jó és a rossz határmezsgyéjén mozognak. Téves, vagy jó döntéseik ellenére sem tudjuk egyértelműen gyűlölni, vagy szeretni őket.

Az egész filmen átlebeg a Fellini filmek összetéveszthetetlenül abszurd hangulata, ez a remek színészi játék olyan elegyet alkot, ami szabályosan beszippantja az embert.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Fortunata (kritika)
A Fortunata olyan, mint amikor egy izzasztóan fülledt kánikulai délutánon a lelkedre telepszik a hőség reménytelensége. Önmagába záródó keserédes történet egy csipetnyi Fellinis hangulattal.  
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (1 Szavazás)
7.4