Jacques Audiard rendező Arany Pálma-díjas alkotása a Dheepan, egy olyan tamil menekült története, aki megpróbál beilleszkedni és új életet kezdeni Franciaországban. Azonban hamar rá kell jönnie, hogy múltja elől nem menekülhet el, főleg akkor, ha a vágyott új világot is éppen olyan közönyös és önző emberek lakják, mint akik elől menekülni kényszerült.

 A film főhőse egy harmincas éveiben járó férfi, aki a Srí Lanka-i polgárháborúban a Tamil Tigrisek oldalán harcolt. Családját megölték, nem maradt semmije, ezért úgy dönt, hogy elhagyja az országot, és Európában kezd új életet. A menekülttáborban megkapja egy Dheepan nevű halott férfi iratait, és kényszerűségből el kell játszania, hogy van egy felesége és egy lánya. Így fonódik össze a sorsa akaratlanul is egy vadidegen asszonnyal és egy iskoláskorú kislánnyal, akik szintén elvesztették saját családjukat. A hatóságokat így kijátszva eljutnak Franciaországba, ahol Dheepan gondnokként kap állást egy lepukkant lakótelepen, amit szinte teljes egészében bevándorlók laknak.

A botcsinálta családnak rengeteg problémával kell megküzdenie, hiszen nem csak a nyelvet nem értik, de a körülöttük lévők mentalitását, szokásait sem. Mindhármuk részéről nagy lemondással jár, hogy félretegyék egyéni igényeiket, és együttes munkával megőrizhessék féltve őrzött titkukat. Dheepan jó családapa. Becsületesen és szorgalmasan dolgozik, láthatóan örömét leli a munka egyszerű szépségében. A teremtésben, a rombolás és a gyilkolás helyett. Bár a történet elején még egymásnak passzolgatják a „friss házasok” a felelősséget, amit az árva kislány, Illayaal iránt kéne érezniük, a későbbi események hatására mindketten átértékelik addigi hozzáállásukat. A három idegen lassan mégis igazi családdá formálódik, nem a vérük köti össze őket, hanem a múltjuk. Az a múlt, ami elől, ha akarnának sem tudnának elmenekülni.

Audiard nem tünteti fel a valóságosnál jobbnak szereplőit, nem hallgatja el a kultúrák közti különbségeket annak érdekében, hogy szimpatikusabbá tegye a menekülteket. Nem játssza ki az idegengyűlölet kézenfekvő ütőkártyáit sem. Kizárólag csak az egyes emberek motivációja érdekli. Éppen ezért elég, ha egy relatív szűk térben, a gettó falain belül mozgatja az egész történetet. Ezzel megteremt egy olyan zárt világot, amelynek saját kőkemény szabályrendszere van, ami elől nem menekülhet az, akinek itt kell élnie. Nem számít, hogy ki hol is áll a gettó társadalmi ranglétráján, legyen cseléd vagy a helyi drogbanda mindenható főnöke, helyzete kilátástalan és olyan csapdába kerül, ahol már nem az akarat, hanem a megszokás mozgatja a szálakat.

A rendező kemény társadalomkritikát is megfogalmaz a helyszín zártságával. Audiard és forgatókönyvíró társa Thomas Bidegain (Cowboyok) egyszerűen kihagyja a francia hatóságok válaszreakcióját az események sodrásából, ezzel érzékeltetve az európai menekültpolitika hatalmas hiányosságait. Azok az állami alkalmazottak pedig, akik mégis feltűnnek a filmben egykedvű közönnyel és értetlenséggel szemlélik a menedékkérők problémáit. Hogyan is reagáljon egy nyilvánvalóan jó körülmények között élő francia tanítónő, akinek a leghalványabb fogalma sincs a háború szörnyűségeiről, ha az új tanítványa elmondja neki, hogy azért nem tanulhatott eddig, mert a polgárháborúban lebombázták az iskoláját? Mit is lehet erre mondani? Tulajdonképpen mindegy is, csak ne legyünk érzéketlenül némák. Beszéljünk egymáshoz! Audiard és Bidegain éppen arra akarja filmjével felhívni a figyelmet, hogy soha ne fordítsuk el a fejünket, mert nem a közönyösség, hanem kommunikációnk fejlesztése a válasz a problémákra.

A lassan kibontakozó történet ilyen feltételek mellett kiszámíthatóan egy mindent eldöntő forráspont felé sodródik, ahol Dheepan ismét felveszi a harcot saját múltjával a jelen és egy boldogabb jövő védelmében. Ez az idealizált jövőkép talán nem is létezik, de akinek semmije sincs, az a végletekig ragaszkodni fog hozzá.

A film egyik érdekessége, hogy a főszerepet játszó Jesuthasan Antonythasan valóban a felkelő Tamil Tigrisek tagja volt gyerekkatonaként a polgárháborúban, így az amatőr színész filmre vett érzelmei nem pusztán hitelesek, de egyenesen megrendítők. Külön ki kell emelnünk a feleségét játszó Kalieaswari Srinivasan alakítását, aki remek érzékkel ábrázolja azt a bonyolult és kényes folyamatot, amint egy tapasztalatlan nőben feltámadnak az igazi anyai érzelmek.

A Dheepan mától látható a hazai mozikban, a film magyar forgalmazója a Cirko Film számára mindig is elsődleges szempont volt az olyan filmek bemutatása, melyek az emberi jogi kérdéseket helyezik előtérbe, a kisebbségek és elnyomottak helyzetét mutatják be. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy a társadalmi szerepvállalás mellett, most anyagi eszközökkel is segíteni kívánnak. A forgalmazó a film első hétvégéjének teljes bevételét felajánlotta a rászoruló menekülteknek.

Forráspontig hevült közöny (Dheepan - kritika)
"Audiard és Bidegain éppen arra akarja filmjével felhívni a figyelmet, hogy soha ne fordítsuk el a fejünket, mert nem a közönyösség, hanem kommunikációnk fejlesztése a válasz a problémákra."
8Szerintünk
Olvasói értékelés: (2 Szavazások)
7.3