[vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_facebook type=”standard”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Azt mindig is tudtam Anders Thomas Jensenről, hogy egy kegyetlenül beteg pali. Legújabb mozija mégis teljesen felkészületlenül ért. A Férfiak és csirkék olyan brutálisan abszurd és végletesen bizarr, hogy valószínűleg még jó hosszú ideig képtelen leszek úgy ránézni egy csirkére és/vagy tojásra, hogy ne zaklasson fel a látvány. Talán vegán leszek… még nem döntöttem el.
Aki ismeri Jensen korábbi munkáit, mint például a Zöld hentesek, vagy az Ádám almái, annak nem jelent újdonságot a rendező radikális fekete humora. Aki pedig egyáltalán nem ismeri, annak valószínűleg nem a Férfiak és csirkék a legmegfelelőbb film arra, hogy megismerkedjen vele. Persze kivéve akkor, ha egyenesen rajong az extrán morbid dolgokért. Jensen talán még soha nem merészkedett ennyire távol a normálistól, bár esetében a normális egészen mást jelent, mint ahogyan azt hétköznapi értelemben használni szoktuk.
A sztori alapja mondhatni teljesen „szokványos”. Gabriel (David Dencik) és a meglehetősen furcsa, betegesen perverz Elias (Mads Mikkelsen) testvérek. Apjuk halála után egy furcsa videofelvételről tudják meg, hogy őket igazából örökbe fogadták és biológiai apjuk valószínűleg még most is él egy távoli szigeten. A fivérek a szigetre utaznak, hogy megkeressék gyökereiket, a szülői háznál azonban szívélyes fogadtatás helyett kellemetlen meglepetések várják őket. Érkezésük után derül ki, hogy van még másik három testvérük, akik legalább olyan furcsák és elborultak, mint Elias. Ráadásul sötét titkokat rejtegetnek a házuk pincéjében, na meg a padláson is. Arról már nem is beszélve, hogy furcsa kinézetű csirkékkel és egyéb szokatlan állatokkal osztják meg az otthonukat. Gabriel nyomozni kezd, hogy kiderítse, mi is folyik a házban. Ám újdonsült testvérei nem igazán könnyítik meg a dolgát.
Jensen, aki a forgatókönyvet is jegyzi abszolút szabadjára engedte a fantáziáját és betegebbnél betegebb szituációkat álmodott meg hősei számára, akik maguk is teljesen őrültek. A pörgős történet bővelkedik a Jensenre jellemző fekete humorban, bár ezúttal inkább éjsötétnek nevezném, nem szimplán feketének. Rendezőnk (sajnos) nem fél a leggusztustalanabb poénoktól sem. Ilyen tekintetben olyannyira elveti a sulykot, hogy még most, írás közben is masszív hányingerrel küzdök, pedig már több napja láttam a filmet. Szóval azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy a Jensen által megálmodott szörnyűséges világ ne lenne hatással a nézőre. Pont ellenkezőleg, egészen biztosak lehetünk benne, hogy éjjel-nappal abnormális szárnyasok fognak kísérteni bennünket. Attól eltekintve, hogy jó erős gyomor kell hozzá, a film izgalmas és kellőképpen félelmetes is. A történet értelmetlen részletei, mint például Gabriel állandó öklendezése, vagy Josef (Nikolas Bro) különleges vonzalma a sajtok iránt, egy csapásra értelmet nyernek, amikor fény derül a ház titkára.
Egészen biztos vagyok benne, hogy a Férfiak és csirkék csak egy szűk rétegnek fog tetszeni. Kellő nyitottság és humorérzék szükséges a befogadásához. Sokszor el kell vonatkoztatnunk a visszataszító látványtól, hogy megértsük Jensen mondanivalóját. Tudnunk kell, hogy ez a bizarr világ csak eszköz a rendező kezében, hogy elmesélje a fontos tanulságot.
Megmondom őszintén, hogy nekem túl sok volt ez a fajta éjsötét humor. Mondhatnám úgy, hogy szeretem én a viccet, csak jelen esetben még nem annyira értem. Illetve értem én, csak annyira nem szórakoztat a maszturbáló Mads Mikkelsen látványa, vagy ha valakit pofán vágnak egy kitömött menyéttel. Sokszor. Menyéttel.
Ettől függetlenül ez egy jó film. A rendező megszállott híveinek biztosan nagyon fog tetszeni, a többieknek meg azt tanácsolnám, hogy legalább értékeljék az erőfeszítést.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
