A 2007 óta aktív német The Baseballs egész Európában nagy sikerre tett szert az ’50-es ’60-as éveket idéző, de napjaink slágereit feldolgozó dalaival. A Basti, Sam és Digger alkotta trió az idei Nova Rock egyik kakukktojása volt, ennek ellenére óriási hangulatú koncertet adtak, ahol az elvetemültebb metal rajongóktól a punkokig mindenki jól érezte magát. A csapatot épp fellépésük előtt sikerült leültetnünk egy kis beszélgetésre…
Mindössze egy órányira vagyunk a fellépésetektől, ráadásul egy rock/metal fesztiválon. Jelent ez plusz izgalmat ilyenkor?
Basti: Jézusom, már csak egy óra?! (nevet) Hát, ilyenkor azért még mindig magasba szökik az adrenalin. Pláne egy ilyen metal fesztiválon, amihez nem nagyon vagyunk hozzászokva. Sőt, azt hiszem ez lesz az első ilyen fellépésünk itt Ausztriában. Viszont bízom benne, hogy az emberek szeretni fognak minket ma este. Legalábbis az, hogy itt vagyunk, talán ezt sejteti előre.
Egyébként az itt lévő többi banda között van olyan, amit Ti is szerettek?
Basti: Láttam, hogy lesz Linkin Park és Marilyn Manson is ma este, de őszintén szólva nem vagyunk túl nagy rock/metal rajongók. Persze hallottunk már az itt lévő csapatok többségéről, viszont túlságosan nem ismerjük egyiküket sem. Az egyik barátom viszont teljesen oda volt a hírtől, hogy a Rise Against és a The Offspring előtt játszhatunk. Szóval nagyjából képben vagyunk a bandákat népszerűségét illetően, ezért is öröm ma itt lenni.
Beszéljünk egy kicsit a The Baseballs-ról. A legutolsó lemez tavaly jelent meg, mik a további tervek a koncertezésen kívül?
Basti: Most például megjelent a legutóbbi album élő verziója is, épp két héttel ezelőtt, melyhez tartozik egy DVD is. Nagyon büszkék vagyunk rá.
(Közben Sam és Digger is csatlakoznak hozzánk -a szerk.)
Digger: Mire vagyunk büszkék, a gruppikra?
Basti: Azokra is, de most épp az élő anyagot próbálom egy kicsit reklámozni (nevet). De ezen kívül már most dolgozunk egy karácsonyi anyagon, ami azért jóval eltérőbb lesz a mai produkciónknál. Természetesen sokkal tradicionálisabb, az ünnep hangulatát megragadó korongra lehet számítani.
Mik a tapasztalatok, mely országokban kedvelnek benneteket leginkább, a német nyelvterületeken kívül?
Sam: Nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy a német-osztrák-svájci tengelyen kívül eléggé mások a lehetőségek. Viszont Finnországban, Dániában és Svédországban is nagyon jó fogadtatásban részesült a produkciónk, úgyhogy szerencsére azért még van néhány ország, ahol bírnak minket (nevet).
Digger: Igyekszünk minél több helyre eljutni, ahol nem annyira ismerik még a The Baseballs-t, reméljük a turné majd ebben is tud segíteni.
A 2011-es Strings ‘n’ Stripes meglehetősen jó eredményeket ért el az általatok említett országok lemezeladási listáin. A tengerentúlról kaptatok visszajelzéseket? Vagy hogy ne menjünk ennyire messzire, Magyarország eddig háttérbe szorult nálatok…
Basti: Ha a tengerentúlról beszélünk, akkor Mexikót érdemes megemlíteni, mert onnan nagyon sok pozitív visszacsatolást kaptunk. Valamiért ott sokkal jobban vevők erre a dologra, mint mondjuk az USA-ban. Magyarországon viszont még nem jártunk és ezen változtatni kellene…
Digger: Én már jártam ott, jó tíz éve, a Balatonnál nyaraltunk. Illene felfrissíteni ezeket az élményeket, de a legjobb az lenne, ha koncertezni tudnánk végre, mondjuk Budapesten, biztos ki vagytok már éhezve ránk (és közben ők is előveszik a „hungry Hungarians” viccelődést – a szerk.)
Egyébként Ti miként választjátok ki azokat a dalokat, amiket feldolgoztok? Milyen szűrőn kell átmennie egy-egy slágernek?
Basti: Igazából a rádióslágereket figyeljük, ha valamelyik dal mindhármunknak megtetszik, akkor azt jó eséllyel megpróbáljuk felvenni a repertoárunkba. Persze azért az összeset nem lehet, úgyhogy egyeztetünk a minket segítő producerekkel is, hogy melyik dalok mellett tegyük le véglegesen a voksunkat. Volt olyan, hogy nagyon szerettünk volna mindannyian egy Black Eyed Peas dalt átírni, de aztán a munka közben jöttünk rá, hogy nem megy. Sokkal könnyebb dolgunk volt viszont Lady Gaga-val, mármint az ő egyik slágerével… szóval egyszerű: van ami bejön, van ami nem.
Köszönjük a beszélgetést, most már hagyunk Benneteket készülni a fellépésre…
Digger: És semmi kérdés a sérónkról? Nem hiszem el! (nevet). Azt mindig megkérdezik tőlünk, hogy mennyi időt töltünk a tükör előtt.
Basti: Remélhetőleg hamarosan találkozhatunk Magyarországon is!
