Első ízben látogatott Magyarországra a SUM 41 csapata, akik a 19. VOLT fesztivál egyik legemlékezetesebb koncertjét adták jó húszezer néző előtt. Még a fellépésüket megelőzően mi is megkaptuk a lehetőséget, hogy beszélgessünk a csapat valamely tagjával, így természetesen éltünk is ezzel. Nagy szerencsénkre a négyes legösszeszedettebb és legközvetlenebb tagjával, a harminc fölött is kölyökképű Jason McCaslinnel csevegtünk, akit Cone néven ismer mindenki 13 évnyi SUM 41-tagság után…
Cone, jó végre Magyarországon is látni benneteket. Miért kellett rátok ennyit várni az itteni közönségnek?
Köszi a kedves szavakat. Igazából erre mi sem tudjuk a választ, mert ha körülnézünk, rengeteg rajongót látunk, akik úgy néz ki rendesen kiéheztek már egy SUM 41 koncertre. Egyszerűen jó itt lenni végre Nálatok!
Ma többször is láttam Derycket sétálgatni a fesztiválon, főleg a Nagyszínpadnál. Veled mi a helyzet, Te is körülnéztél egy kicsit?
Persze, kimentem én is. Tettem egy kört, megnéztem ki játszik a Nagyszínpadon és mellette azon a másikon (MR2 – a szerk.). Sajnos elég kevés időnk van kikapcsolódni a turnén, úgyhogy most sem sok mindenre jutott. Viszont Magyarország érdekel mindnyájunkat, legközelebb talán több időnk is lesz körülnézni itt.
És milyenek az első benyomásaid a VOLT fesztiválról?
Egészen remeknek tűnik, komolyan! Viszont nagy szívás, hogy mikor a turnébuszból kiszálltunk, már ilyen szar idő fogadott minket. Tudod jó meleg volt az előző helyszínen, úgyhogy ez egy elég negatív fordulat számunkra (nevet). De ahogy mondtam, a fesztivál hangulata tetszik, eddig minden kelet-európai fellépésünk helyszíne bejött, szóval minden rendben.
Beszéljünk kicsit az új lemezről. A Screaming Bloody Murder rendesen meglepte, sőt meg is osztotta azokat, akik már régóta hallgatják a SUM 41-t. Mi okozta ezt a nagy változást? Mi történt a csapat jellegzetes pop punk hangzásával?
Nos, igen. Az a helyzet, hogy mindannyian rengeteget változtunk, például én is. Viszont ezekről nem igazán beszéltünk, helyette a dalaink formálódtak át, ahogy Te is mondod, elég jelentős mértékben. Ebben persze Deryck járt az élen, aki jóval súlyosabb és sötétebb nótákkal állt elő tavaly, mint amihez tőlünk hozzászoktak az emberek. Mikor meghallottuk Deryck milyen témákat talált ki, mindannyian az állunkat kerestük, egyszerűen megvett minket kilóra (nevet). Tény, hogy ez lett az eddigi legsúlyosabb lemezünk, de én azt gondolom, hogy a jellegzetes SUM-stílusjegyek továbbra is meghatározóak a legtöbb új dalban. Szóval megújultunk, de ugyanakkor nem felejtjük el, hogy kik is vagyunk.
És mit gondolsz, követitek ezt a stílust egy esetleges következő lemezen is?
Erre most nehéz lenne válaszolni. Tudod, nem kell rohannunk. A turné után hazamegyünk, kipihenjük az album és a turnézás fáradalmait, aztán ha újra elég erőt érzünk magunkban, akkor nekiállunk a következő lemez munkálatainak. Nem tervezünk meg előre semmit, meglátjuk milyen kedvünkben leszünk és az alakítja majd a következő anyagot is.
A dalírás hogyan zajlik Nálatok? Ki miből veszi ki a részét, esetleg külsős véleményre is adtok?
Az a helyzet, hogy nálunk Deryck írja a dalokat és a szövegeket is. Kikéri a véleményünket, de nem igazán van rá szükség, hogy mi hárman ebbe nagyon beleszóljunk, mert általában tudja jól, hogy mit akarunk. Nála is minden hangulatfüggő, de csak egymás közt beszéljük meg a részleteket, mást nem vonunk be.
Mivel az olvasókat szintén érdekli, muszáj egy jó közhelyes kérdést feltennem: ilyen fesztiválokon jobb játszani, vagy kisebb klubokban pár száz embernek?
Igen, közhelyes (nevet), de ez egy fontos kérdés! A fesztiválok abból a szempontból fontosabb nekünk, hogy rengetegen megnéznek olyanok is, akik amúgy nem jutnának el egyetlen más koncertünkre sem. Így elég könnyű új rajongókra szert tenni, már ha tetszik Nekik, amit hallanak (nevet). Egyébként meg itt a Primus-szal egy színpadon játszhatunk, ami azért nem kis szó. Nagyon szeretjük Őket, más formában pedig nem nagyon jöhetne össze egy ilyen számunkra, ha csak nem pont fesztiválokon, mint amilyen ez is.
Jól van, akkor azt áruld el nekünk, hogy milyen babonáitok, vagy rituálétok vannak az egyes koncertek előtt és után…
Áh, nekünk ilyen nincs. Mi benyomunk valami zúzós zenét és vedelünk egy kicsit (nevet). Igazából ennyi, nem hiszünk az ilyen dolgokban, nem is kell, én legalábbis így gondolom.
Végül még annyit elárulhatnál, hogy Dave Baksh miért hagyta ott a bandát 2006-ban…?
Hát igazából Dave a legnagyobb heavy metal rajongó volt mindannyiunk közül. Pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy inkább valami keményebb zenét játszana, amire a Sum 41 tagjaként nem igazán nyílt lehetősége. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt furcsa érzés a hiánya, de túltettük magunka rajta. Nem haraggal távozott, mi sem nehezteltünk rá. Mind a mai napig találkozgatunk, teljesen rendben van a dolog.
Köszi szépen a beszélgetést a ShortScore olvasóinak nevében is, remélem nem utoljára láttunk benneteket…
Biztos vagyok benne, hogy nem, mert ma este egy őrületes show-t nyomunk és ezért muszáj lesz még hozzátok visszajönnünk!